Cím: Angyal és démon, avagy ide azt a kávét!
Szerző: Liana
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Korhatár: 12
Szereplők: Draco M., Harry P.
Figyelmeztetések: slash

o0o0o0o0o0o

Egyszer volt, hol nem volt…
Volt egyszer egy szép szőke fiú.
Csak, hogy volt egy kis bibi is, mégpedig az, hogy ez a szép szőke fiú nem más volt, mint Draco Malfoy…
És azt ugye mindenki tudja, hogy Draco rossz fiú, nagyon-nagyon rossz fiú volt. És bár nem bűntette meg magát folyton, mint szegény Dobi, és a fajtársai, akiknek a védelmükért Hermione megalapította a MAJOM-t, ami tévedések elkerülése érdekében, nem az őseinkre utal, hanem a „Manók Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalomra”… Na, de térjünk csak vissza Dracora, a Mardekár királyára, a Roxfort szexistenére… stb.stb. Tehát Draco, miközben emelt fővel, és tökéletes eleganciával arcba hulló hajjal sétálgatott a Roxfort hatalmas kertjében, vagy udvarában, ahogy tetszik, rajta kívül csak egyetlen diák vetemedett arra, hogy ebben a holdsütéses, kicsit hűvös éjszakában, amit Trelawney előre megjósolt, ezért Draco indulás előtt magára vette, az egyedi tervezésű méregzöld kasmír pulóverét, na szóval, csak egyetlen ember tartózkodott a Roxfort ódon, és biztonságot nyújtó falain kívül.
És ez az ember nem más volt, mint a méltán nagyhírű kis túlélő, akinek nem is volt olyan kicsi fa.. khm, na szóval a tóparton ott ücsörgött egymaga, Harry Potter.
Harry Potter, akit pár hónapja megmagyarázhatatlan álmok kísértettek, menekülni, elbújni jött ki a meleg, és piros… párdon, vörös színekben pompázó oroszlánbarlangból. Az álmaiban egy furcsán ismerős, szőke angyal kísértette, és ott, az álmok földjén, olyan pajzán dolgokat műveltek, hogy még abba is belepirulok, ha csak megfordul a fejembe, hogy leírjam, tehát nem írom le…
Draco közben duzzogni kezdett, mivel az író pár pillanatig nem rá fordította becses figyelmét, és importált olasz bőrcipőjével ütemesen kezdte verni a park esőáztatta zöld gyepét… Aztán egyszer csak meglátott egy… egy… igazi démont. Ott ült a tó partján, és Draco azért képzelte démonnak, mert amint meglátta, egyből csúnyákat gondolt… Olyan csúnyákat, hogy ha az apja megtudná, biztos égnek állna az a gyönyörű szőke haja… De nem érdekelte, mert már elege volt abból, hogy az apja árnyékában éljen, és, hogy mindig, mindenki az apja haját emlegeti, pedig neki sokkal szebb a haja, és sokkal selymesebb… Ezért úgy határozott, hogy oda megy a démonjához, és…
Harry-t a gondolataiból csúnyán kiszakította egy olasz bőrcipőnek a jövetele, és már majdnem ráüvöltött a belőle kibújni akaró Hermione, hogy mit keres kint takarodó után, amikor a látóterébe került a cipőhöz tartozó angyali arc is.
Draco, amikor rájött, hogy a démon, az Ő démona, nem más, mint Harry Kibaszottuljólnézekki Potter, először kicsit megdöbbent, de aztán rájött, hogy így két legyet üthet egy csapásra. Mégpedig, egy, bosszanthatja az apját, és kettő, Övé lesz az iskola, második legszexibb pasija… Az első, természetes, Ő maga volt.
Letérdelt Harry mellé, aki természetesen már átértékelődött benne Potterről, Harry-re, és karcsú ujjaival végigsimított a kócos tincsek között…
Harry, amint képes volt felfogni, hogy most nem álmodik, hanem ez a valóság, és rájött, hogy az Ő angyala nem más mint, Draco, aki persze már nem Malfoy, hanem Draco, és amint megérezte másik simogatásra teremtett ujjait a hajában, egyszerűen már nem bírt magával, kviddicstől edzett karjait Draco derekára fonva, közelebb húzta magához a fehér bőrű fiút, és cseresznye piros ajkait Draco mézédes szájára tapasztotta…
Draco persze nem tiltakozott, hogy is tehette volna… Hisz rájött, Ő mindig is erre vágyott.

A két egymásba feledkezett férfit a hold ölelte egész éjjel, majd reggel átvette a felvigyázó szerepét a nap.

Hagrid, mikor reggelizni indult, furcsán tekintett a tó partján ölelkező, abszurd látványt nyújtó párosra, majd fej vakargatva arra gondolt: „Rám férne egy kávé.”