Egy csodálatos jövő

Kellemes, nyári nap volt.

-Neeee!! Kurama, tegyél le!! ÁÁÁÁÁÁ!!!!!

-Nyughass már Hiei! – nyugtatgatta barátját Kurama. Legalábbis próbálta.-Nem hiszem el, hogy ennyire makacs vagy.Komolyan, mint egy sajtkukac.

-Mégis mit vártál? Ha azt se tudom merre tartunk? És ha ledobsz egy szakadékba?Különben is, mi a francért kötötted be a szemem?

Ami azt illeti, Hieinek némileg igaza volt, ugyanis elég fura helyzetben tartózkodott. Kurama vitte őt, méghozzá úgy, hogy a bokáját fogta, így Hiei feje valahol a fiú feneke környékén lehetett /^^/.Ráadásul a Hiei szeme be volt kötve, így azt sem tudta, merre mennek.

-Nyugi. Nem doblak le sehol-mondta. Úgyis visszajönnél.-tette hozzá halkan.

Még mentek így vagy 10 percet, és egyszer csak Kurama megállt. Óvatosan letette barátját a fűre (legalábbis Hiei fűnek érezte), majd ledobta a másik kezében levő hátizsákot a földre.

-Oké. Vedd le a kendőt.

-Azt a…-Hiei levette a kendőt, és eltátotta a száját. Egy gyönyörű tenger partja mellett voltak, ahol a mélykék vizet szürke sziklák, és terebélyes lombú fák keretezték. De Hiei-t valahogy nem igazán ez érdekelte. Tőlük nem messze Yusukéék feküdtek a parton.Keiko Yusuke karjaiban pihent, Kuwabara Yukinát kenegette naptejjel, de most jött a lényeg. Egy hatalmas napernyő alatt feküdt Botan és egy lány. Őt nézte annyira Hiei. A lánynak ébenfekete haja, formás alakja, és mélybarna szeme volt. Egy tűzvörös, nyakbakötős bikiniben volt, és Botan-t kenegette naptejjel.

Eközben Kurama sem tétlenkedett. Ő is azt tette, mint barátja, annyi különbséggel, hogy neki Botanon akadt meg a szeme.

-Hello fiúk!- köszönt Kuwabara.

-Mi? Ja, szia Kuwabara. – Kurama volt az első, aki meg tudott szólalni, Hiei ugyanis csak egy „Wow”-ot tudott kinyögni.

-Hello, Kurama!-köszönt Botan, és elindult a fiúk felé. Rajta egy tengerkék nyakbakötős bikini volt, a derekán pedig egy  világoskék kendő hullámzott.

-Kiesel a szemeden.- mondta kissé elpirulva Kurama-nak a lány.

-Mi? Ja, ööö… igen, bocs.-Kurama  arca kb olyan színt öltött, mint Inuyasha  kimonója.

-Ő itt a barátnőm, Kleo. Kleo!- kiáltott hátra.

-Sziasztok!- köszönt Kleo barátságosan, majd kicsit elpirulva Hiei felé nézett.

- Szia!- Mostmár Hiei is felbátorodott, és a lány elé állt- Én Hiei vagyok, ő itt a barátom, Kurama.

-Á, igen, Botan már mesélt rólatok. – mosolygott a lány Hieire.

Mind a ketten pirosak voltak, látszott rajtuk, hogy első látásra egymásba szerettek.

- Gyertek, megyünk a vííííízbe!- üvöltött Yusuke, és már rohant is Keiko után, aki egy nagy adag vizet zúdított a nyakába.

-Ja igen! Megyünk!- kiáltotta vissza Kurama.- Gyere, Hiei, itt van a fürdőgatyád.

-A mim? – nézett vissza furán Hiei, majd arca paradicsompiros lett. – Menj a…

Ugyanis Kurama egy vékony anyagú, piros fürdőgatyát lobogtatott az orra előtt, és furán gyanúsan vigyorgott.

-Gyere csak!- vigyorgott, és berántotta a fiút egy bokor mögé, majd mielőtt az reagálhatott volna, ráadta a fürdőgatyát, és kilökte Kleo orra elé.

-Nahát, Hiei, jól nézel ki! – mondta, és felsegítette a fiút a földről, aki eközben már arcszíne miatt pirossági versenyben ringbe szállhatott volna egy főtt rákkal.

-Igen Hiei, csinos vagy!- vigyorgott Kurama. Rajta egy fűzöld fürdőnadrág volt, ami kiemelte a szeme színét./^^/

- Azért te se panaszkodhatsz, Kurama!- jegyezte meg Botan, aki eközben már elindult Kleoval a vízbe. Most Kuramán volt a sor pirosság ügyében.

-Kösz. – mondta.

-Ezért még MEGFIZETSZ!!! Csak kapjalak el!!!- üvöltött Hiei, és elrohant Kurama után, aki ekkor már félúton járt a víz felé.

Egy hirtelen mozdulattal belökte Kuramát a vízbe, és lenyomta fejét.

- Majd adok én neked piros fördőgatyát, te…

De ekkor egy hatalmas rengés rázta meg a partot.

-Mi? Földrengés? Itt? Ez nem lehet! Yukina, drágám siess! –kiáltotta Kuwabara, majd rohant Yukinával hogy meghúzódjon egy közeli barlangban.

-Keiko, gyere, nehogy megsérülj!- majd Yusuke és Keiko Kuwabaráék után rohantak. Hiei rémülten tekintett körbe. Ugyanis féltette szerelmét, és persze azért Botant is.

- Kurama hozd Botant, én viszem Kleot! Tűnjünk el innen!- kiáltotta Hiei, majd elindult a lány felé. Mikor azonban felkapta, és futásnak eredt…

- Hiei!

Megtorpant, és hátranézett. Iszonyú látvány fogadta. A tengerből egy gusztustalan, nyálkás szellem emelkedett ki, kövekkel a kezében.

- Meghaltok! – kiáltotta a szellem, és egy adag követ zúdított feléjük. A kövek nekiütköztek a szikláknak, és porrá égették őket.

- Én tudom ki ez!- kiáltotta Botan, aki Kurama mellett futott, és igyekeztek kikerülni a köveket, mert nem szándékoztak porrá égni.

-Ő az… alvilág.. urának… fia, Yageruko. Azok pedig … mágikus köv… kövek!

Nehezére esett a beszéd, ugyanis a futásra kellett koncentrálnia.

-Fedezékbe kéne menni, nem?- kérdezte Kurama.

- Rendben, akkor menjünk oda!- mutatott Kleo egy biztonságosnak tűnő hatalmas szikla mögé.

- Na, szóval…- lihegett Botan- ő Yageruko, az alvilág urának fia. Azok a kövek pedig olyan mágikus kövek, amik porrá égetik azt a dolgot, amihez hozzáérnek, legyen az fém, vas, arany, vagy akár ember.

-Tehát nem túl biztatóak a kilátásaink.- mondta Hiei.

- Szerintem én…-kezdte Kleo, de ekkor a biztonságot nyújtó szikla porrá égett.

- Futás!- kiáltotta Kurama, majd Botannal az oldalán elrohant a legközelebbi szikla felé, de mielőtt odaértek volna, az szintén porrá égett.

- Mit csináljunk?- kérdezte Botan, és már igencsak a sírás határán állt.

- Szerintem én el tudnám intézni a dolgot- kiáltotta át Kleo- De ehhez összmunka kell!

- Oké, de pontosan mi lenne a dolgunk?- kérdezte Kurama, miközben elegánsan elugrott egy arra száguldó kő elől, majd földet ért Kleo mellett.

- Én elvonom a figyelmét, és rácsavarom a gyökereket, addig Hiei ad neki néhány jól irányzott ütést, Kurama pedig elintézi a végét a Rózsaostorral.

- Ohh, a kedvencem!- mondta Kurama, majd finomat kihúzott egy szál rózsát a hajából, és Botannak adta- Virágot a virágnak!

- Ó! Ööö, izé… Köszönöm!- Botan is kezdett Inu kimonójára hasonlítani.

- Akkor, Gyerünk!!!- kiáltotta Kleo, és a szörny elé ugrott, Botan pedig meghúzódott egy hatalmas fa mögött, és félve figyelte Kurama ténykedését, miközben imádkozott, hogy ne legyen semmi baja.

- Hé, te dög! Itt vagyok! Gyere és kapj el! – mondta Kleo a szörnynek, majd rámutatott egy pontra a földön, ahonnan néhány másodperc múlva előtörtek a gyökerek, és rácsavarodtak a szörnyre.

- Hajrá!- ordította Hiei, és egy jól irányzott rúgással a földre terítette a szörnyet.

- Én már nem is kellek, elintéztétek ti!- kiáltotta Kurama.

- Jaj, Kurama, ne önérzeteskedj itt, hanem szedd elő azt az ostor, és csapj rá!- mondta barátjának Hiei, miközben Kleo mellé lépett.

- Jól van na!- mondta Kurama, és kihúzott egy rózsát a hajából.

-Rózsaostor!- kiáltotta, és rácsapott a szörnyre, aki szétporladt.

-Jaj, Kurama, annyira féltem, hogy bajod esik!- futott oda hozzá Botan.

- Bajom? Hisz mire én a képbe értem, a többiek már elintézték a lényeget!

- Nem baj! Akármi történhetett volna!- mondta a lány sírva, és megölelte Kuramát.

- Jól van, semmi baj, nyugodj meg kedvesem!

- Kedvesem?- kérdezte Botan, de ekkor nem törődve senkivel és semmivel, Kurama megcsókolta a lányt.

-Szépek, nem?- kérdezte Kleo Hieitől, és felé fordult.

- Ömm, izé… igen. Ami azt illeti, én…- mondta Hiei, és megcsókolta Kleót.

- Ezt miért is kaptam?- kérdezte Kleo, és átfonta karját Hiei nyakán.

-Mert szép vagy, ügyes, okos, és kedves! És mert szeretlek! – majd újra megcsókolta a lányt.

- Ti is? –kérdezte Kurama

- Igen, miért ti is?- Hiei rávigyorgott Kuramára, és együtt nézték, ahogy a két lány egymás nyakába borul, a megkönnyebbüléstől, és az örömtől.

- Hé! Kurama!!

- Hm?- Kurama megfordult, és látta a felé rohanó Yusukét, Kuwabarát, Yukinát és Keikót.

- Hallottuk hogy kiabáltok, és valami ordít. Mi történt itt?

-Kiabálás?- kérdezte Hiei.- Hát gyerekek, szerintem eléggé lassú a reakcióidőtök. Már vagy 5 perce végeztünk a szörnyel.

- Szörny?- kérdezte Yusuke- Miért nem szóltatok? Segítettünk volna!

- Tudod, nem nagyon értünk rá.- Kurama Botant átkarolva lépett barátja mellé.

- Hé, hát ti meg? Ö… összejöttetek? – Kuwabara meg se tudott szólalni. Miért ő kapja mindig a legjobb csajokat? De végül is, Yukina se rossz parti…- gondolta.

- Igen, összejöttek. De nemcsak ők.- mondta Hiei, és megcsókolta újdonsült kedvesét.

- Azt hiszem, egész jó napunk van ma. – Kleo hozzábújt a fiúhoz, és átkarolta.

- Leszámítva a szörnyet.- Botan is megcsókolta Kuramát.

- Igaz…- Kurama szintén visszacsókolt.

- Hékás! Ha befejeztétek végre a smacizást, elmehetnénk fürödni! – mondta Yusuke, és belegázolt a vízbe, elárasztva ezzel Yukinát és Keikót.

- Na megállj Yusuke Urameshi! Ezt visszakapod!- kiáltotta a két említett hölgyemény, és a fiú után futottak.

Kurama és Hiei szerelmeiket átkarolva álltak a parton, figyelték barátaikat, ahogy lenyomják Yusuke fejét a víz alá, és Kuwabara bedönti a lányokat a vízbe.

Mosolyogtak, majd egymásra néztek, és ebben a percben mindkettejük fejében ugyanazok a gondolatok jelentek meg.

Tudták, hogy ami ezek után rájuk vár, nem más, mint: egy csodálatos jövő…

by Zsuzsee