Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet

Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond?Ötödik év. Drarry.

o0o0o0o0o0o0o0o

12.fejezet: Szőkék és feketék

Teljes nyugalom uralkodott a Grimmauld téren.
A tizenegyes házban lakók békésen pihentették megfáradt végtagjaikat, a tizenhármas ház pedig kongott az ürességtől, mert a lakók kirándulni mentek.

Karnyújtásnyira ettől a békés, varázstalan világtól, a Grimmauld tér tizenkettes számú házában a káosz vetette fel a fejét, és fészkelte be magát a nappaliba, ahol az összegyűlt férfiak és nők egymást túlkiabálva bizonygatták az igazukat.

Csupán egyetlen ember volt látszólag tökéletesen nyugodt. Karjait összefonta mellkasa előtt, és hátát a falnak vetve szemlélte a szobában tartózkodókat. Rövid ujjú, fekete inget, és hozzá illő fekete nadrágot viselt. Hátközépig érő, ezüstszőke haját jobb vállára húzta, és az egyik tincsével babrált, miközben kifelé bámult az ablakon.
November volt, ezt már tökéletesen tükrözte a táj. A távolra hófehér köd borult, a gyerekek nevetve leheltek apró párafelhőcskéket.

Lucius emlékezett még arra az időre, amikor ő is ilyen kisgyerek volt. Őneki is sok furcsa dolga volt. Édesanyja mindig megbüntette, ha nem viselkedett rendesen, azonban apjával rengeteget játszottak titokban.

Bárcsak Dracóval is így lehetett volna... Nekik nem adatott meg ez a kiváltság. Túl későn döbbent rá, hogy a rossz oldalra húzta a családját. Elrontotta a fiát, ahogyan annak idején őt is elrontotta az édesanyja, és belé nevelt felsőbbrendűség, és sötétség.

Nagy sóhajjal fordította figyelmét ismét a beszélgetők felé.

- Harry még fiatal, és nincs semmi tapasztalata! – szögezte le immár sokadszorra Sirius Black, és az asztalra csapott. – Nem engedem meg neki, hogy a Rend vezetője legyen!
- Semmi tapasztalat? – visszhangozta hitetlenkedve Hestia Jones. – Harry eddig csupán ötször állt szemtől-szemben a Sötét Nagyúrral, és mindannyiszor győzedelmeskedett felette, szerinted ez semmiség?
- Mindig volt segítsége. Nem engedem neki és kész!
- Merlinre Black, nem lehetsz ennyire önző! Különben is, ki vagy te, hogy megmondd Potternek, mit tehet és mit nem?
- A keresztapja vagyok Piton!
- És ez felhatalmaz arra, hogy helyette dönts? – kérdezte halkan Lupin. – Sirius, Harry erős és bátor, az emberek bíznak benne, látják benne a reményt, az igazságot. Ha harcolni akar, harcolni fog, és bármennyire is meg akarod óvni, nem fog sikerülni.

Sirius a tenyerébe temette az arcát. – Tizenöt éves... Megígértem Jamesnek, hogy vigyázok rá.
- Remekül sikerült, tizenegy évig teljesítetted a kötelességedet, díszpáholyban az Azkabanból!
- Fogd be Pipogyusz!
- Nem, ezúttal végighallgatsz Black! – Piton arca kipirult a dühtől, fekete haja az arcába hullott, miközben farkasszemet nézett Siriusszal. – Te tudod a legjobban, hogy mennyire utáltam James Pottert. Mindig azt hittem, hogy a kölyke sem lesz más, csak egy arrogáns majom. De tévedtem. Beismerem, tévedtem, sosem láttam még Harry Potternél bátrabb, erősebb, igazságosabb, és tisztább lelkű embert! Mint a tanára, és mint ember mondom neked, ha valaki, hát ő képes lesz győzelemre vinni a világos oldalt! Én hiszek benne. Ha te nem teszed, hát sajnálom, de nem fogom hagyni hogy megakadályozd őt a harcban, ha menni akar!

A szobában halálos csend lett. Mindenki visszább húzódott, és elgondolkodott a bájitaltanár szavain. Harry Potternek sikerülhet? Ő megmentheti mindannyiuk életét? Hogy elegen higgyenek benne, csupán ennyi kell?

- Perselus Piton egy két mondatnál hosszabb monológban állt ki Harry Potter mellett. Hányadika is van ma?
- November 16.
- Megyek és felírom. – Tonks felállt, és felment az emeletre.

Sirius még mindig Perselust nézte. A sok évig gyűlölt ember, aki mindig is utálta Potteréket, most ilyen tűzzel védi meg Harryt? Ha Piton bízik benne, bárki más miért ne tehetné?
Adj neki egy esélyt! - üzenték a fekete szemek, mire Sirius bólintott.

De ha Harry a csatában lesz, ő mellette fog állni.

- Bocsássatok meg – mondta Sirius, és felállt. – Ki kell mennem. Kérlek, folytassátok a beszélgetést.

Még hallotta, ahogyan társai halkan újra társalogni kezdenek, majd a nappali ajtaja becsukódott mögötte.

Sirius a családfáját bemutató falikárpitot szemlélte. Óvatosan végighúzta ujjait a kiégetett képeken. A Weasley-ágnál azonban megtorpant.
Az arcmások sértetlenül és frissen mosolyogtak rá.

Sóhajtott, majd leült a földre, hátát a falnak támasztva. Sejtelme sem volt róla, hogy mi vihette rá Arthurékat az átállásra, de nem is érdekelte. Ellenségek lettek. Ha harcra kerül a sor, nekik sem kegyelmeznek.

A szoba ajtaja nyikorogva kinyílt, majd be is csukódott.

- Vissza is mehetsz, Lucius. Nem vagyok rád kíváncsi.
- Oh, nagyszerű – Lucius tettetett megkönnyebbüléssel leült Sirius mellé. – Mert én sem rád.

Néhány percig csendben ültek. Lucius saját családjának ágát szemlélte, míg Sirius a mellette ülő szőkét. Egyszerűen idegesítette a férfi nyugalma, és hidegvére.

- Ha azt hiszed, hogy beszélgetni fogok veled, hát tévedsz – mondta a fekete hajú, és felhúzta térdeit.
- Merlinre, már megijedtem, hogy társalognom kell veled. Megnyugtató, hogy ugyanazon a véleményen vagyunk.

Sirius a fogát csikorgatta mérgében. Ez a ficsúr szórakozik vele!

- Meddig játsszuk még a idétlen óvodásokat Sirius? – Lucius a fekete felé fordult. – Tudod, hogy nem óvhatod Harryt örökké. Harcos típus. Mint te – mosolygott.
- Nem is tudtam, hogy ennyire kedveled Harryt – mondta gúnyosan Sirius, és kinyújtotta lábait.

Lucius felhorkant. – Kedveli a halál. Csak bízom benne. A kettő nem ugyan az.
- Valóban. És mondd meg nekem, ó bölcs Lucius, mit kellene tennem? Hagyjam, hogy kockára tegye az életét a Rendért?
- Először is: nem a Rendért, hanem a világért...
- Sokkal jobb.
- ... másodszor: ha feltételezed rólam, vagy akár a Rend többi tagjáról, hogy hagyjuk, hogy az élete veszélybe kerüljön, és nem áldoznánk fel magunkat érte azonnal, akkor most nagyon-nagyon meg fogok rád sértődni Sirius Tapmancs Black.

Sirius felsóhajtott. – Ne haragudj. Csak... Ideges vagyok. Féltem Harryt – mondta, és vállával nekidőlt a szőkének. – Mi a helyzet Dracóval? Kitagadtad már?
- Nem, de nem is tervezem. Elméletileg én még mindig üzleti úton vagyok, és nem tudok a kapcsolatáról Harryvel. De amint „hazaérek”, szándékomban áll nyíltan átállni. Már nem sokáig tudom eltitkolni. Voldemort az első percben megölne, én pedig túl szép vagyok a halálhoz. – Lucius hirtelen felszisszent, és kezéhez kapott.
- Hívnak?
- Nem tudom mi lehet. Ez Rabastan volt. Mennem kell. – A szőke még egy utolsó csókot nyomott Sirius homlokára, majd felállt. – Remélem, nem most akar kinyírni.
- Őrült vagy.
- Te meg bolhás. De attól még szeretlek. – Lucius meghajolt, majd egy utolsó mosollyal hoppanált.

Draco és Harry csendben üldögéltek a Griffendél klubhelységében. A többi diák már beletörődött a Megmentő és a Mardekár Sárkányának szerelmébe, így csak apró mosollyal nyugtázták, hogy a szőke fiú megint itt van.

- Nemsokára már beszélgetni is fognak veled, hidd el – mondta Harry, miután Parvati rájuk köszönt. – Innen már csak pár lépés.
- Bárcsak a Mardekár is feldolgozná a helyzetet – sóhajtott Draco. – Lassan már nem merek a saját ágyamban aludni, mert félek, hogy Monstro megátkoz álmomban.

Harry felnevetett. – Nagyobb a veszély hogy saját magát átkozza meg. Egyébként, gondolkoztál már apádról?
- Megpróbáltam. De... Annyira nehéz ezt elhinni. Mármint, apám egész életében mást sem hangoztatott, csak a muglik jelentéktelenségét, és az aranyvérűek hatalmát felettük. Nem tudom elképzelni őt, mint Voldemort ellenségét.
- Pedig Dumbledore nem hazudik. És gondolj bele, ha Piton lehet kém, apád miért ne?
- Jogos – bólintott Draco. – Jó hosszan fogok vele beszélgetni, ha hazajön.
- Miért, hol van?
- Üzleti úton – gügyögte a szőke, majd elhúzta a száját. – Illetve...
- Lehet, hogy mégsem?
- Teljesen mindegy – legyintett a mardekáros. – Nincs itt, és kész. Különben már rég megkaptam volna a rivallómat, amiért veled járok.
- Miért, az olyan rossz dolog? – incselkedett Harry, és végighúzta ujjait a szőke derekán. – Mert ha az, itt hagyhatlak téged egyedül, a csúnya, gonosz, és utálatos griffendélesek között.
- Jaj, ne – nevetett Draco. – Maradjunk annyiban, hogy szeretlek, és ez ellen senki nem tehet semmit. Beszéljünk másról. Átveszed a Rend vezetését?

Harry belenézett a kandallóban lobogó tűzbe. – Azt hiszem, igen. El sem tudod képzelni mennyit számít nekem, hogy Piton hisz bennem. Ez azt jelenti, hogy van esélyem.
- Van esélyed? – Draco felvonta a szemöldökét. – Harry, csak neked van esélyed.
- Nem tudom. Mindenesetre a következő hétvégén elmegyek a Grimmauld térre, hogy beszéljek Siriusszal. Dumbledore úgy véli, nem fog lelkesedni az ötletért.
- Elmegyek veled - bólintott a szőke, és apró csókot nyomott a griffendéles szájára. – És ha kell, még Tapmanccsal is megküzdök érted.