Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet

Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond?Ötödik év. Drarry.

o0o0o0o0o0o0o

11.fejezet: Tervek

- Na végre, már azt hittük sosem értek ide.

Hermione csak egy durranást észlelt, majd a következő pillanatban a terem közepén találta magát, egy puha karosszékhez kötözve. Bizonytalanul nézelődött körbe.

- Mi ez a bársonyhuzatos hokedli? Jó hogy nem egyből dívány, vagy franciaágy... – csóválta a fejét Harry. – Azért ekkora kényelem nem kéne neki.
- Bocsi – szabadkozott Alex - , de hirtelenjében csak ezt tudtam idevarázsolni.
- Hirtelen?
- Azt hittem már régóta vártok – húzta össze a szemét Draco.
- Igen... Illetve nem, de...
- Elég már – vágott közbe Neville, és lecsusszant az ablakpárkányról. – Nem emiatt vagyunk itt.

Hermione halkan megköszörülte a torkát, mire mind a négyen felé fordultak. – Miért is vagyok én itt?
Harry színpadiasan simogatta az állát. – Hát lássuk csak... Halálfaló vagy, hazudtál nekem, titokban Százfűlé-főzetet készítettél, hogy felvedd Draco alakját, és ellophasd tőlem a térképet és a köpenyt, Ron meghalt, te pedig adtad a hülyét, ja, és segítesz Voldemortnak hogy megölhessen mindenkit... Tényleg, miért is vagyunk itt?
- Nem tudom, de siethetnénk, gyógynövénytan házit kellene írnom. – Neville Hermione mögé állt, és a vállára tette a kezét. – Úgyhogy talán megkönnyíthetnéd a dolgunk, hogy hamarabb végezzünk.
- Velem, vagy a dolgotokkal? – kérdezte gúnyosan a lány.
- Azt még nem döntöttük el – rántotta meg a vállát Draco. – De lenne hozzád néhány kérdésünk.
- Először is: miért? – Harry a falnak támaszkodva várta a választ.

Hermione a padlót nézte, miközben beszélt.
- Miért? Miért lettem halálfaló,miért hazudtam, miért tettem amit tettem? Harry, te is tudod hogy mit gondolnak rólam az emberek: tudálékos, eminens, sárvérű. Voldemort a fejébe vette, hogy megtisztítja a varázslótársadalmat az olyanoktól, akik nem méltók arra sem, hogy éljenek. A vérárulók, a félvérek, a sárvérűek. – Hermione Dracóra nézett. – Te is tudhatnád. Apád naphosszat hangoztatja az aranyvérűek hatalmát, és a magunkfajták jelentéktelenségét. A saját életemet nem féltem, de a szüleimét, és a mugli barátaimét igen. A Weasleyk és a Grangerek az elsők Voldemort listáján. Ha nem vállalom, hogy segítek neki, hidegvérrel meggyilkolta volna a szüleimet!
- Ron is félt – folytatta Hermione - , ahogy az összes Weasley. Molly és Arthur meg akarták védeni a gyerekeiket, ezért csatlakoztak a halálfalókhoz.

Harry ellökte magát a faltól, és döbbenten nézte a lányt.
- Molly, és... Arthur? Az összes Weasley Voldemort oldalán áll?!
- Nem mind – rázta a fejét Hermione. – Bill és Charlie nem akartak csatlakozni. Molly megszakított velük minden kapcsolatot a Trimágus Tusa után. Ők a Rendhez húznak.
- És... Ginny?
- Nemrég kapta meg a jegyet.

Draco Harry felé kapott, mielőtt a szemüveges összecsuklott volna. Úgy kapaszkodott a szőkébe, mintha az élete függött volna tőle.

Ginny...
Harry előtt felrémlett a lány kedves arca, a mosolya, égővörös haja...
A kis Ginny... Mint Voldemort szolgája? Egy csepp jóérzés sem maradt a Weasley-szülőkben?

- Ez... Én... Ezt nem hiszem el – hebegte Neville. – Hiszen Ginny még fiatal... Hogy... Hogy tehették ezt vele?
- Féltik. – Hermione arcán egy könnycsepp gördült le.
- Féltik? – kérdezte halkan Harry. Szeme elsötétült, kezét ökölbe szorította. – Ha féltenék, megóvnák ettől az egész őrültségtől, és nem vetették volna annak a mocsoknak a karjaiba! Ha féltenék, összecsomagolnák az összes holmiját, és Dumbledorehoz küldték volna, hogy vigyázzon rá!
- Már senki nem bízik Dumbledoreban, nem érted Harry? – kiabálta Hermione. – Ő már nem tud ránk vigyázni! Hisz látod, két halálfaló is a védelmét élvezte, úgy, hogy ő nem is sejtett semmit! – A lány arca kipirult a dühtől. – Ezért hajtottunk fejet inkább Voldemort előtt, Harry. Még mindig nagyobb biztonságban vagyunk az ő kezei között, mint Dumbledore szoknyája mögé bújva.

Harry lehajtott fejjel hallgatta a lányt. Bármennyire is fájó, de igaza van: Dumbledore már nem a régi.

- És a rend? Ők sem segíthetnek? – nézett Neville kérdőn társaira.
Draco elgondolkodva figyelte Harry és Hermione néma párbaját. – Tudna. De a Rend szétesett, Dumbledore már nem tudja őket összetartani. Weasleyék átálltak, rengetegen meghaltak, és sok a hitevesztett. De ha lenne valaki...
- Aki?
- Harry – Draco maga felé fordította a fekete hajú fiút, és a szemébe nézett. – Át kell venned a Rend vezetését.

- Mi?
- Dumbledore szava már nem ér annyit, mint korábban. De mindenki – Lupin, Sirius, és a többiek – hisznek benned, és szeretnek. Bíznak az erődben, a bátorságodban, és a döntéseidben. Biztos vagyok benne, ha vállalnád, hogy újra felállítod a Főnix Rendjét, az emberek egymást taposnák, hogy csatlakozhassanak!
- Egy követőd máris akad – mosolygott Neville.
- Kettő – tette hozzá Draco.
- Három – bólintott Alex.
- Négy.
- Professzor úr?!

Mind a négyen egyszerre fordultak a nyitott ajtó felé.
- Legközelebb ne felejtsék el a hangszigetelő bűbájt. Potter, magától többet vártam – tette hozzá egy lesújtó pillantás kíséretében. – Mindazonáltal, támogatom Draco javaslatát, miszerint szervezze újra a Rendet. Albus minden bizonnyal szívesen átadja önnek a vezetést.
- De én...
- Potter, könyörgöm, el ne kezdje a szabadkozást és az álszerénységet! Sosem volt benne jó. Jut eszembe Granger – fordult a leesett állal ülő lány felé - , ma kaptam egy üzenetet Lucius Malfoytól. A szüleit megölték. Rabastan és Bellatrix.

Hermione szemei hatalmasra tágultak. – Professzor úr, mondja hogy ez csak egy szörnyű vicc.
- Nem szoktam viccelni Granger. Sajnálom.

A lány lehajtotta a fejét, és csak az egyre szaporábban hulló könnyekből látták, hogy sír. Alex mellé lépett, és a vállára tette a kezét.
Neville leroskadt a legközelebbi székre, Harry pedig Dracónak dőlve figyelte a zokogó Hermionét, aki néhány perc múlva felemelte a fejét, és elszántan nézett a szemüvegesre.

- Öt, Harry. Már nincs miért a Nagyurat szolgálnom...

~S~