Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet

Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond?Ötödik év. Drarry.

o0o0o0o0o0o

10.fejezet: Séta

[megj.: A könyvtáras rész úgy néz ki, hogy egy hosszú folyosó, aminek a végén a könyvtár van, és erre a folyosóra merőlegesen van még egy folyosó, ami a könyvtárra párhuzamosan helyezkedik el. Remélem értitek mire gondolok J]

A Mardekár klubhelységében általános döbbenet uralkodott, amikor Draco Malfoy, és Alex Friske fülig érő vigyorral, vidáman beléptek a szobába, kedvesen köszöntötték társaikat, majd elvonultak a hálóba.

 ~S~

A Griffendél klubhelységben tartózkodók egy emberként üdvözölték Harry Pottert és Neville Longbottomot, mikor azok, belépve a portrélyukon, mosolyogva köszöntek nekik, majd eltűntek a fiúhálóba vezető lépcsőn.

 ~S~

Hermione Granger furcsán méregette Harryt és Neville-t, amikor azok, elhaladva mellette, hatalmas és túlságosan kedves mosollyal integettek neki. Valamit furcsállt rajtuk. Amúgy sem agresszív vadállatok, az igaz – gondolta a lány -, de most mintha túlontúl kedvesek lennének... Talán Madam Rosmerta telenyomta az italukat Kedvesség-főzettel?

 ~S~

-          Láttad az arcát? – kérdezte Neville, miközben helyet foglalt Harry mellett a fiú ágyán.

-          Ühüm. Furcsának talált minket – bólintott a szemüveges, majd éjjeliszekrényének fiókjából – kis keresés után – előhúzta az üzenőpapírját.

-          Húúú... – Neville ámulva szemlélte a pergament. – Szóval ez az, amit Hermione csinált nektek? De akkor miért segít, ha ellenetek van? – kérdezte pár másodperc múlva.

-          Szerinted nem lenne feltűnő, ha minden fajta segítséget és kérést következetesen megtagadna, amit hozzá intézünk? – kérdezte Harry, miközben lecsavarta a kupakot a tintásüvegéről, és megmártotta benne pennáját. – Muszáj fenntartania a látszatot, hogy a barátunk. – A fekete hajú írni kezdett.

Hogy álltok?

Haladunk- jött a válasz. - De még nincs meg az a székhez ragasztó bűbáj, amivel tavaly Zambini szórakozott a harmadéveseken.

-          Én tudom melyik az! – kiáltott fel Neville. – Celluxus-bűbáj a neve! Az egyik prefektus mondta, mikor panaszkodtak neki a hollóhátasok.

-          Zseni vagy Neville – vigyorgott Harry, és lekörmölte a választ Dracónak. A tinta beszívódott, majd néhány perc múlva megjelent a válasz.

Zseni vagy Neville!

Én is mondtam neki. Akkor ezzel megvan minden?

Igen. Nálatok is?

Naná, már réges-rég. Csak rátok vártunk.

Kapd be. Akkor a könyvtárnál. Tiszta a terep?

Harry rápillantott a Neville kezében lévő térképre.

Igen. 10 perc múlva ott. Szeretlek!

Én is.

-          Action? – kérdezte Neville. Az összehajtott térképet Harry kezébe nyomta, aki zsebre tette.

-          Action! – vigyorgott a szemüveges, majd párnája alá dugta az összezsugorított pergament, és kilépett a fiúháló ajtaján.

Neville kissé lemaradva követte őt.  

 ~S~

-          Hermione?

A lány felnézett házi feladatából, és összehúzta szemöldökét.

- Szia Harry. 

- Hermione, segítenél nekem? Ki kéne lógnom a könyvtárba megkeresni egy SVK-könyvet, de fogalmam sincs merre találom meg. Ez a te hatáskörödbe tartozik. – Harry felvillantott egy ezer wattos mosolyt. – Eljössz velem? Kérlek!

- Uhm... Rendben – felelte a lány bizonytalanul. Felállt, összecsavarta háziját, és a zsebébe tömte a papírt. – Menjünk.

Harry előreengedte barátnőjét. – Kint majd felvehetjük a köpenyt.

 ~S~

-          Áu Harry, a lábamon taposol!

-          Bocsi.

A fekete hajú vigyorogva lapult a köpeny alatt, szorosan Hermione mögött. A lány lassú léptekkel, hangtalanul haladt, és minden sarkon megállt, nehogy beleütközzenek a gondnokba, vagy McGalagonyba.

Harry alig hitte el, hogy a lány minden teketória nélkül belement egy éjszakai sétába. Most, hogy Ron meghalt, és Alex tudja a lány titkát, talán kicsit jobban kellene vigyáznia magára.

A könyvtár előtt Harry megállt, és lehúzta magukról a köpenyt. Rábökött a pálcájával, és a zsebébe csúsztatta.

Hermione méltatlankodni kezdett, de a szemüveges leintette.

-          Már nem lesz rá szükségünk.

-          Hogy érted, hogy nem lesz rá szükségünk? - replikázott Hermione. – Igenis...

-          Tényleg nem lesz.

Hermione olyan hirtelen fordult hátra, hogy belereccsent a nyaka. A sötétben, a falnál Draco állt, hátát hanyagul a hideg kőnek vetve, arcán egy gúnyos félmosollyal.

-          Nahát Draco, a szívbajt hozod rám... – A lány erőltetett nevetést hallatott, miközben lassan hátrafelé araszolt. – Szerintem innen egyedül is megtalálod, amit keresel – tette hozzá Harrynek címezve.

-          Ne siess annyira Hermione – mondta a szőke, és ellökte magát a faltól.

A lány riadtan kapkodta a fejét a két fiú között. Harry jobbról, míg Draco balról közeledett felé. Hiába, sarokba szorították. Utolsó lehetőségként a pálcája után kapott, de ujjai csak a ruhája anyagát tapintották.

Harry felemelte a kezét, és megforgatta ujjai között Hermione szőlőfa pálcáját.

-          Még azelőtt elvettem, mielőtt elértük volna az emeletet. – Harry gúnyosan végigmérte a lányt. – A jó öreg Voldinak ideje lenne újítani az órarendet, nem? Betehetne egy hogyan titkoljuk el a legjobb barátunk elől, hogy halálfalók vagyunk, és hogyan vigyázzunk a dolgainkra órát.

-          Harry, én...

-          Silencio!- Draco elmosolyodott. - Csak a te érdekedben, Hermione.

A lány dühösen összefonta kezeit a mellkasa előtt, és várakozóan nézett a két fiúra.

- Szerintem az érdekli, hogy mit akarunk tőle – fordult Draco Harryhez.

- Lehet – bólintott a srác. – De lehet, hogy csak gumicukrot szeretne? Hermione?

Hermione idegesen toppantott egyet, mire a két fiú felnevetett.

-          Oké, nyugalom. Csak gyere velünk, viselkedj rendesen, és nem lesz semmi baj! Rendben?

A lány bólintott, és hagyta, hogy Harry megfogja a karját, és vezesse őt. Hiába – gondolta -, pálca nélkül még a legokosabb boszorkány is tehetetlen.

 ~S~

Harry és Draco mellékfolyosókon, titkos átjárókon, és lépcsők tömkelegén vezették át a lányt. Hermione már kezdte kicsit unni a folyamatos sétálást, főleg, hogy eléggé zavarta, hogy nem tud megszólalni, ami láthatóan felettébb mulatságos volt a szőke mardekáros számára. Draco ugyanis egyfolytában kérdésekkel bombázta a lányt, és minduntalan bosszankodott, hogy Hermione nem válaszol neki.

-          Draco, kérlek, viselkedj korodhoz illően – szólt rá Harry, miután megunta barátja játékát Hermione idegeivel.

-          A nagymamám olyan öreg, hogy amikor rászóltam, hogy viselkedjen korához illően, meghalt – jelentette ki Draco büszkén, mire Harry jó erősen fejbe vágta.

-          Egy hagyd abba is elég lett volna... – morgott a szőke.

Végighaladtak egy folyosón, majd Draco félrehúzott egy faliszőnyeget, és maga előtt beengedte Harryt és Hermionét.

Miután felmentek a rejtett lépcsőn, újabb folyosó következett. Hermione megtorpant, és megkocogtatta Harry vállát. Mikor a fiú ránézett, a lány rábökött karórájára, majd egy kérőjelet rajzolt a levegőbe.

-          Nemsokára – mondta a szemüveges, és tovább vezette a lányt. – Már csak egy lépcső lefelé.

Ezúttal Harry hajtotta fel az egyik falra erősített gobelin alját, hogy két társa bebújhasson alatta. Egy rövid csigalépcső vezetett lefelé, majd miután kiléptek egy lovagi páncél mögül, Draco Hermionére szegezte a pálcáját, és elmormolt egy finitét.

-          Már csak egy lépcső, már csak két folyosó, mindjárt ott vagyunk! – Hermione dühösen csípőre vágta a kezeit. – Az egész Roxfort nincs akkora, hogy ennyit kelljen gyalogolni két terem között! Mégis hova hoztatok, a Durmstrangba?!

-          Oké, oké, nyugi – csitítgatta Harry a lányt. – Csak azért kellett, hogy biztosan ne tudd, melyik folyosón vagyunk. Párszor körbementünk – vigyorgott, mire Hermione lemondóan sóhajtott.

-          Gondolom eszedbe se jutott, hogy bekösd a szemem.

-          Így viccesebb volt – vont vállat a fiú. – Mindenesetre, itt vagyunk – bökött a lány háta mögötti ajtóra.

Draco lenyomta a kilincset, Hermione pedig belépett a sötét terembe.

- Na végre, már azt hittük sosem értek ide.