|
7. Mik ki nem derülnek!
2008.08.31. 15:41
Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet
Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond? Ötödik év. Drarry.
o0o0o0o0o0o
7.fejezet: Mik ki nem derülnek!
Draco az ablak felé fordulva feküdt az ágyában. Társai felől behúzta a baldachint, és feltett egy némító bűbájt, hogy ne hallja Monstro horkolását.
Az ablakot még év elején megbűvölte Dumbledore, hogy szegény pincében senyvedő mardekárosok se maradjanak le a napfényről. Így az ablak most, a Nagyterem mennyezetének mintájára, ugyanazt a kilátást nyújtotta, mintha a Griffendél-toronyban lennének.
Éjszaka lévén Draco most csak a Hold ragyogását, és a Rengeteg fáit láthatta. Csupán Hagrid kémények füstölése mutatta, hogy hamarosan itt a tél.
Még csak november elején jártak, de már lehűlt a levegő, és a Roxforti tóban sem lehetett már lábat áztatni.
Draco felsóhajtott, és a hátára fordult. Mit érdekli őt most a tél... Felőle befagyhat Dumbledore feneke is.
Sokkal fontosabb hogy tisztában legyenek Voldemort tervével, ami elég homályos mostanság. Harry biztosan szólt volna, ha újabb víziója van.
Mikor Alexszel megbeszélték, hogy kémkedni fognak a Főnix Rendjének, nem gondolták, hogy az ilyen nehéz lesz. Pláne most, hogy Grangerről kiderült, halálfaló. A lány tudja, hogy ő és Harry együtt vannak – legalábbis elvileg- , és ezzel mattot adhat neki. Bár a jelek szerint még nem köpte be őket a Nagyúrnak, mert akkor már régen halottak lennének mindannyian.
Weasley halála csak olaj volt a tűzre Harry számára, a Nagyúr ezzel elérte, hogy még dühösebb legyen. És egy dühös Harry Potter... Halálfaló legyen a talpán, aki ki mer állni vele.
Bár az utóbbi időben nem a düh, hanem inkább a csalódottság és a zavarodottság jellemezte a fiút. Nem tudja eldönteni, hogy kire legyen mérges. Ronra, amiért elárulta; Voldemortra; vagy saját magára, amiért nem vett észre semmit...
Draco lehunyta a szemét.
És Grangerről még nem is tud.
~S~
Szombat reggel Harry Potter frissen és kipihenten ébredt.
Hatalmasat nyújtózkodott, és visszagondolt álmára. Dracóval voltak a Szellemszálláson, de nem volt köztük semmi... Se ruha, se levegő.
Mosolyogva öltözött fel, miközben Seamust és Deant hallgatta, akik arról vitatkoztak, hogy a foci vagy a kviddics a jobb.
- Szerintem a foci sokkal jobb. Kevésbé veszélyes a földön rugdosni egy labdát, mint a levegőben repkedni – mondta Dean, miközben a pizsamafelsőjét vette át.
Seamus megcsóválta a fejét.
- És abba mi izgalmas van? A kviddicsben legalább ott vannak a gurkók, amik bármikor megölhetnek! Sokkal jobb játék, mint az a fuci...
- Foci.
- Mindegy. Hé Harry! Te mit gondolsz?
- Hogy jól áll neki a zöld... Ja, mi? - kapta fel a fejét a szemüveges.
- Semmi – vigyorgott Dean, majd Seamushoz fordult. – Szerintem a mi Harry barátunknak csaja van... Áu! Ezt miért kaptam? – kérdezte, és visszahajította a párnát Harrynek.
- Nincs csajom Dean. – És nem is hazudok... Tényleg nem csaj – tette hozzá gondolatban a fekete hajú.
- Hé fiúk – dugta be a fejét az ajtón Neville -, jöttök reggelizni? McGalagony most szólt hogy igyekezzünk, fél óra múlva indulunk a faluba!
- Oké – vágta rá a három srác egyszerre, magukhoz vették a cuccaikat – Harry zsebében természetesen lekicsinyítve ott lapult a térképe és a köpeny - , és jókedvűen léptek ki a hálóból.
- Srácok, én még megvárom Hermionét – mondta Harry barátainak, és leült az egyik fotelbe. A lány pár percen belül fel is bukkant a lépcsőn.
- Dracóval mész le Roxmortsba? – kérdezte Hermione, miközben lefelé baktattak a lépcsőkön, az ebédlő irányába.
- Igen. És te?
- Ó, én nem hiszem, hogy megyek. Igazából a könyvtárba akartam menni, tudod, fel kell készülnöm a vizsgákra.
- Jézusom Hermione! – hökkent meg Harry. – November van! A vizsgáink körülbelül hét hónap múlva lesznek, és a te tudásoddal szerintem már kapásból letehetnéd a R.A.V.A.SZ.-t is, még akkor is, ha nem tanultál rá semmit!
Hermione zavartan legyintett. – Ugyan, ne túlozz... Jó, elismerem, elég sok mindent tudok – tette hozzá barátja arcát látva - , de azért még nem vagyok R.A.V.A.SZ. szinten.
Harry megcsóválta a fejét, és beléptek a Nagyterembe.
A griffendéles fiú szeme rögtön a Mardekár asztalára tapadt. Hiába kereste azonban, sehol nem látta Draco szőke fejét a diákok között. Csalódottan indult volna tovább...
- Hé Potter, told arrébb a seggedet! – szólt valaki a háta mögött. Harry megfordult, és Dracóval és Alexszel találta szemben magát. – Légyszi – tette hozzá a mardekáros halkan.
Harry küldött egy apró mosolyt a szőke felé, és hátat fordítva nekik elindult a saját asztalához.
- Hé Harry! – kiáltott utána Alex.
- Hm?
- Figyelj – hajolt közelebb hozzá a fiú -, szólnál Hermionénak hogy mielőtt elindulunk Roxmortsba, keressen meg? Szeretnék együtt menni vele.
- Honnan ismeritek egymást? – vonta fel a szemöldökét Harry.
- Öhh, tudod... Volt szerencsém vele megismerkedni rúnaismereten. – Alex zavartan vakargatta a tarkóját. – Szóval, szólsz neki?
- Persze. Később biztos összefutunk – intett a griffendéles, és elindult Hermione felé.
- Mit akart Alex? – kérdezte a lány, mikor Harry helyet foglalt mellette.
- Veled akar menni Roxmortsba. Azt kérte keresd meg mielőtt elindulunk. – A szemüveges magához vett egy pirítóst. – Szerintem függeszd fel a tanulást mára. Szombat van – neked is kijár a pihenés.
- Lehet.. – mondta elgondolkodva Hermione. – Oké.
- Ez a beszéd – mosolygott Harry, és beleharapott pirítósába.
Egyszer csak érezte, hogy finoman rezegni kezd az alfele. Kellett két perc a griffendélesnek, mire rájött, hogy az üzenőpapírja az...
Gyorsan előkapta, és tányérját arrébb tolva maga elé fektette a pergament.
Mizu Potter?
Harry hátrafordult, és küldött egy grimaszt a vigyorgó mardekárosnak.
- Hermione, kölcsön adod a pennád?
- Hm? Ja, persze, tessék.
- Köszi.
Semmi különös Malfoy. Seggrezgetően jó látni téged, édes...
Ne tartsd a seggednél a pergament, drága ...
Mit akarsz?
Ha megkajáltál, találkozunk a bejáratnál.
... Oké.
Harry hátrafordult. Draco felemelte a fejét, és rámosolygott.
Ja és Draco...
Igen?
Szeretlek.
A szemüveges visszacsúsztatta zsebébe a pergament, és folytatta reggelijét. Nem mert hátranézni.
- Ah... – szisszent fel mellette hirtelen Hermione, és bal karjához kapott.
- Hermione?
- Jól vagyok, csak... Megszúrtam a kezem. – A lány beledobta pennáját és könyvét a táskájába. – Vissza kell mennem a klubhelységbe, eszembe jutott valami – magyarázta. – Találkozunk a Mézesfalásnál! – Hermione kirohant a Nagyteremből, és eltűnt a szemük elől. Harry elkapta a mardekáros asztaltól érkező pillantásokat, de csak megvonta a vállát. Később - tátogta, mire Aleksei bólintott.
~S~
Hermione felrohant a hetedik emeletre, azonban nem a Griffendél klubhelységébe ment, hanem egy mellékfolyosóra. A folyosó közepe táján lefékezett, és a fal felé fordult.
Háromszor elsétált előtte, maga elé motyogva. A harmadik kör után a fal eltűnt, és megjelent egy ébenfa ajtó, félhold alakú kilinccsel.
- Granger kisasszony?
Hermione hátraugrott az ajtótól.
- Piton professzor?
- Mit keres maga itt Granger? – kérdezte Piton. Bal kezét eltakarta talárjával, és a lány arcát fürkészte. Hermione tekintete megállapodott a férfi arcán, ajkait gúnyos mosolyra húzta.
- Pontosan azt, amit maga, professzor úr – mondta, majd felmutatta bal karját, amin vöröses színben pompázott egy koponya, melynek a szájából egy kígyó tekergőzött ki.
Piton megmerevedett, szemei tágra nyíltak. Pillantása ide-oda cikázott a lány arca és karja között. Ez lehetetlen...
- Maga...
- Igen, uram, én. – Hermione az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. – Csak ön után, Piton professzor.
~S~
- Kérem a harmadéveseket, sorakozzanak fel Frics úr előtt, és adják át neki a szülői engedélyeket. A felsőbb évesek a prefektusok vezetésével elindulhatnak! – McGalagony professzor a tölgyfaajtó előtt felsorakozott diákokkal szemben állt, elmaradhatatlan skótkockás talárjában. Mikor valaki a vállára tette a kezét, megfordult, és egyenesen az igazgató kék szemébe nézett.
- Áh, Albus. Ön is ellátogat Roxmortsba?
- Oh, igen. Tudja Minerva, megígértem Madam Rosmertának, hogy tiszteletemet teszem nála. Addig is – az idős varázsló tekintete megállapodott Dracón és Alexen, akik látszólag a levegőhöz beszéltek - , eltársalgok egy kicsit Mr Malfoyjal.
McGalagony bólintott, és Frics felé indult, hogy ellenőrizhesse az engedélyeket.
Dumbledore kedélyesen lépkedett a szőke mardekároshoz és barátjához.
- Igazgató úr! – nézett fel Draco.
- Szervusz Draco – biccentett a varázsló –, Aleksei. Harry – nézett Draco mellé - , örülök hogy látlak. Pontosabban, hogy nem látlak.
- Az igazgató úr... – kezdte Draco, de Harry közbevágott.
- Igen, Dumbledore professzor átlát a köpenyemen. – A griffendéles behúzódott az idős férfi takarásába, és gyorsan lekapta magáról a szövetet. – Valami baj van, uram?
- Oh dehogy, kedves fiam, dehogy! – legyintett az igazgató. – Csupán, hm... Arra gondoltam, felesleges rejtőzködnöd, Harry. Bátorkodom felvetni, hogy mutassátok meg magatokat az iskolatársaitoknak. Fedjétek fel, hogy barátok vagytok!
A három fiú tátott szájjal nézett Dumbledorra.
- De uram... – hebegte Draco. – Ez nem lenne... Veszélyes? Úgy értem, ha kitudódik hogy mi milyen kapcsolatban vagyunk, az...
- Nos Draco – vágott közbe a férfi -, gondolod, hogy nem vagytok már így is eléggé veszélyben, a jelen körülmények között? – jelentőségteljes pillantást vetett a szőkére.
- Jelen... körülmények? – kérdezte Harry zavartan.
- Szóval Harry még nem tudja?
- Nem uram- rázta a fejét Alex. – Most akartuk neki elmondani.
- Értem. Draco – fordult a fiúhoz Dumbledore. – Úgy vélem, ahhoz, hogy teljes biztonságban legyetek, és a Főnix Rendje, valamint a tanáraitok és társaitok vigyázhassanak rátok, arra van szükség, hogy nyilvánosan is helyet foglaljatok a világos oldalon, mind te, mind Mr Friske.
- Szóval a professzor úgy gondolja, hogyha nyíltan szembeszállnak Voldemorttal, akkor Draco és Alex nagyobb biztonságban lesznek? Ez, bocsánat uram, de eléggé furcsán hangzik.
Dumbledore felnevetett. – Harry, megtanulhattad volna, hogy nekem minden ötletem fura. Én magam is elég fura vagyok – a varázsló szemüvege fölött a griffendélesre nézett. – Mindazonáltal, azt is biztosan megtanultad már, hogy néhány tanácsomat érdemes megfogadni.
Harry bólintott. – Nos akkor, kellemes kirándulást mára fiúk!
- Viszlát professzor – válaszolták kórusban.
Alex felhúzott szemöldökkel fordult Draco és Harry felé. – Ez mi volt?
- Ha tudnánk...
~S~
Hermione magára kanyarította a táskájából előhúzott fekete köpenyt, és Pitonnal a háta mögött bekopogott egy kilincs nélküli ajtón.
- Szabad – hangzott odabentről a válasz, majd az ajtó halk nyikorgással kinyílt. A lány belépett, és az ablaknak háttal ülő alakhoz lépett.
- Nagyúr – térdelt le. – Hívtál.
- Igen, hívtalak Hermione – mondta Voldemort, és intett a lánynak, hogy álljon fel. – Ahogyan másokat is. Perselus, kérlek.
- Uram. – Piton Voldemort mögé állt, és hátrahajtotta csuklyáját.
- Remek – Voldemort elmosolyodott. Az ajtó mellett a sötétben hat csuklyás volt, akik most Voldemort intésére közelebb léptek, és hátrahúzták a csuklyákat. Hermione a szája elé kapta a kezét. A legkisebb csuklyás Voldemort elé állt, és letérdelt.
- Nos, Ginevra – szólt a mágus - , készen állsz, hogy közénk állj?
- I-igen. – Ginny hangja remegett, tenyere izzadt volt.
- Percival, kérlek, vidd el őt Averyhez. Ők majd felkészítik a hugod.
Percy bólintott, és karon fogta a kislányt, aki már megállni is alig tudott a remegéstől. Voldemort csettintett, mire a szobában fáklyák gyulladtak, és az eddigi félhomályt felváltotta a fény. Láthatóvá vált a csuklyások arca, mire Hermione elsápadt.
A Weasley család tagjai fél térdre ereszkedtek a Nagyúr előtt. Molly arcán könnyek csillogtak, Fred és George apjuk mögött térdeltek, makacsul a földet nézve.
- Ne féljetek – susogta Voldemort. – Nem lesz semmi baja.
- Ronról is ezt mondta... – motyogta Fred.
- Ronald sajnos nem volt elég jó ahhoz, hogy...
- Mihez, hogy éljen? – Fred felugrott, és tett egy lépést előre. – Csak azért megölte, mert Harry nem képes megválni attól a rohadt térképtől?! Miért nem nekünk szólt akkor, miért Ronnal akarta ellopatni? Visszakérhettük volna Harrytől, az a térkép a miénk volt! Csessze meg...
- Vigyázz a szádra Frederick! Vagy szeretnél a mihaszna öcséd sorsára jutni? – Voldemort szeme összeszűkült. – Arthur, tanítsd meg viselkedni a fiadat!
- Crucio!
Hermione elborzadva nézte, ahogyan a fiú teste felemelkedik a levegőbe, és megvonaglik apja átkától. Látott már ugyan ennél szörnyűbb kínzást is, de mégis... Látni, ahogy Fred Weasleyt a saját apja kínozza...
Hiszen azt sem tudta, hogy halálfalók! És Piton arcából ítélve ő se...
Hogy a Weasleyk... Voldemort oldalán? Azok után hogy Ron meghalt, még nem lázadtak fel? És most Ginny is megkapja a jegyet? Ez borzasztó... És teljességgel hihetetlen. Olyan régen ismeri már őket...
Bár, azt sem gondolta volna senki, hogy ő, Hermione valaha a Sötét Oldalra fog állni... De muszáj volt. Amíg segíti Voldemortot, a szülei biztonságban vannak.
Biztos vagy ebben? - cincogta egy kis hang a fejében. Gondolj bele, mi lett Ronnal...
Közben Arthur már leeresztette a pálcáját, Fred pedig testvérére támaszkodva állt fel. Voldemort elégedetten nézte a két fiú gyűlölködő arckifejezését.
- És most, Molly, menjetek, keressétek meg a lányotokat, aztán várjatok rám. Fiúk, ti elmehettek. – Weasleyék távoztak, Voldemort pedig Hermionéhoz fordult. – Hogy haladsz, Hermione?
- Remekül, Nagyúr – válaszolt a lány. – Pár nap, és elkészül a főzet. Aztán megszerzem a térképet és a köpenyt.
- Csodás. Reméljük, Potter azóta nem vonta meg a bizalmát Dracótól.
- Dracótól? – Piton kétkedően nézett a férfire. – Uram, Potter és Draco...
- Remek kapcsolatot ápolnak egymással – vágott közbe Voldemort. – Jó szemed van, Perselus, azt hittem már észrevetted.
- Bocsáss meg uram, én...
- Nem számít. – Voldemort felállt, és az ajtóhoz sétált. – Hermione, figyeld a bájitalt, számítok rád. Bízom benne, hogy sikeresebb leszel, mint a kis vörös barátod volt. – Piton keze ökölbe szorult. – Most menjetek.
Hermione és Piton kisiettek a szobából, és elindultak a folyosó végén álló szekrény felé. A lány megállt előtte, és a professzorra nézett.
- Hallotta. Én folytatom Ron munkáját. És ne aggódjon – tette hozzá - , nem mondtam semmit magáról, és a térképről – azzal kinyitotta a szekrényajtót, bemászott, és elnyelte őt a sötét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
