|
6. Lesz ez még így se!
2008.08.31. 15:40
Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet
Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond? Ötödik év. Drarry.
o0o0o0o0o0o
6.fejezet: Lesz ez még így se!
Harry pirulva húzódott el a mardekárostól. – Ne haragudj, én nem is tu...
- Harry.
- ... dom hogy mi üt...
- Harry...
- ... hetett belém, csak úgy...
- Harry! – A fekete hajú meglepetten nézett fel.
- Igen?
- Nem haragszom – mosolygott Draco. – Sőt... Örülök hogy ezt tetted.
Harry felvonta az egyik szemöldökét. – Te most viccelsz.
- Úgy nézek ki? – tárta szét a karját vigyorogva a szőke. – Különben is – dőlt hátra -, te csókoltál meg az előbb... Akkor mit hitetlenkedsz?
- Én csak... – Harry zavartan vakargatta a tarkóját. – Nem képzeltem hogy a suli legjobb pasija... Hát, tudod. – A griffendéles képzeletben felpattant a Tűzvillámjára, és elindult szembe a száguldó Roxfort Expresszel, maga után húzva az „orbitális barom” feliratot.
- Mit? Hogy nem hitted volna, hogy meleg vagyok? – Draco felnevetett. – Igen, ezt mások is mondták már.
- Mindenki tudja?! – hökkent meg a fekete hajú. Draco bólintott.
- Ők is így reagáltak, csak mást ordítottak. Többek közt azt hogy „Úristen!” „Meleg vagy?!” „Basszameg...”, ja, meg azt hiszem valahonnan hátulról jött egy „Hülye buzi...” is. De nyugi – tette hozzá Harry arcát látva -, ez csak pár percig tartott. Aztán Blaise megveregette a vállam, és mindenki lenyugodott. Kivéve Pansyt. – Draco nem bírta visszatartani nevetését. – Teljesen magába volt zuhanva, hogy lefeküdt egy buzival. Képtelen volt megérteni, hogy akkor még nem tudtam, hogy az vagyok.
Harry elgondolkodva nézte a tavat. Ő már évek óta tudta magáról, hogy a férfiakhoz vonzódik, de Hermionén és a Weasley családon kívül senkinek sem mondta el. Mennyit heccelték őt Fred és George... Az egyik karácsonykor, amit az Odúban töltött, estére teletapétázták a szobáját félmeztelen kviddicsjátékosok képeivel. Órákba tellett, mire Ronnal le tudták szedni őket.
Ron...
Szégyelld magad, Harry Potter! – csicseregte egy kis hang a fejében. – Ront megölték, te pedig itt turbékolsz egy fiúval? Draco Malfoyjal?!
Pofa be – dörmögte egy másik -, had érezze jól magát. Neki is kijár a boldogság. – Harry magában bólintott a mély hangnak.
Fáj kimondanom – gondolta-, de Ron halálával csupán egy halálfalót vesztett a világ.
Még bele sem gondolt igazán. Vajon Weasleyék tudják már? Ki mondta el nekik? Biztosan Dumbledore. És Ginny? Sem a lányt, sem az ikreket nem látta már egy ideje, ami furcsa volt, tekintve hogy egy házba tartoznak. Gondolatban feljegyezte, hogy meg kell keresnie Ginnyt. Vagy Fredet. Vagy Georgeot.
- Harry? – Draco meglengette a kezét a fiú előtt. – Itt vagy?
- Ne haragudj – nézett rá a griffendéles -, csak elgondolkodtam.
- Ronról?
- Is. – Harry felsóhajtott, és a hajába túrt. – Tudod, ez annyira... Úgy értem, minden annyira hirtelen jött. Te és Alex, Ron, aztán most a halála... Annyira szeretnék felébredni ebből a borzasztó álomból! – fakadt ki, és felállt. A tó széléhez sétált, és egyik kezét belemerítette a hűs vízbe.
Amikor felegyenesedett, érezte, hogy két kar fonódik a dereka köré.
- Biztos szeretnél felébredni? – kérdezte halkan, és orrával finoman megbökte a fekete hajú nyakát. – Akkor mi sem lennénk...
- Érvek és ellenérvek... Látod, ez is! – fordult hátra, és megfogta a mardekáros kezeit. – Tegnap reggel még úgy ébredtem, hogy egy mocsok vagy, és utállak. Most meg... Érted.
- Igazából Harry, nem értem – mondta Draco, és visszahúzta a kezeit. – Nem értem, mi a baj.
- Hogy nekem ez túl gyors! Érted, én csak... Csak időt kérek.
A szőke a fához sétált, és felvette a táskáját.
- Rendben Harry. Megértem, hogy össze vagy zavarodva. – Keserűen elmosolyodott. – Holnap találkozunk. Jó éjt.
Azzal elindult a kastély felé, magára hagyva Harryt a gondolataival.
~S~
A következő két hetet Harry tanulással, alvással, gondolkodással, és leginkább a Weasley család tagjainak felkutatásával töltötte. Bárkit kérdezett, ugyanazt mondták: mikor Dumbledore bejelentette Ron halálát, mindannyian hazamentek, és azóta vissza sem jöttek.
- Ugyan Harry – legyintett Hermione, mikor péntek este a klubhelységben üldögéltek. – Gyászolnak. Gondolhatod, hogy Mrs Weasley mennyire ki lehet borulva, Ginny nem különben. Hagyj nekik időt...
Harry bólintott, és tovább bámulta a kandalló lángjait.
- És mi van Dracóval? – kérdezte Hermione.
- Semmi. Azóta alig találkoztunk, csak órákon.
- Holnap szombat. Miért nem mentek le Roxmortsba?
A szemüveges elgondolkodott. – Végül is... Beszélnünk kellene. – Felvette a táskáját maga mellől, amiben ott lapult a térkép és a köpenye. Mióta megtudta, hogy Voldemortnak kellenek, egy másodpercre sem hagyta el őket. – Felmegyek. Jó éjt, Hermione.
- Neked is.
Miután Harry eltűnt a lépcsőfordulóban, Hermione bedobálta pergamenjeit a táskájába, és kimászott a portrélyukon.
- Hová ilyenkor, kislány? – kíváncsiskodott a Kövér Dáma. – Hamarosan takarodó!
- Semmi köze hozzá, vén banya – kiáltott hátra a lány, és felnyitotta a Magányos Madeleinet ábrázoló festményt, ami mögött a második emeltre vezető csigalépcső rejtőzött, és ahová már nem hallatszott be a Dáma felháborodott sápítozása.
~S~
Mikor a lány belökte Myrtle mosdójának ajtaját, megdermedt.
Odabent egy copfos srác állt, lába előtt az üsttel, amiben Hermione bájitala hullámzott.
- Te ki vagy? – kérdezte a lány, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Aleksei Friske, szolgálatodra – biccentett a fiú. – Szép bájital. Ha nem tévedek, az állagából ítélve pár nap, és elkészül.
Hermione csendben bólintott, és tovább méregette a fiút.
- Szabad megkérdeznem, mire fogod felhasználni? Azt hittem a halálfalók túl türelmetlenek ahhoz, hogy Százfűlé-főzetet használjanak. Két hónapot kivárni...
- Honnan tudod, hogy halálfaló vagyok? – vágott a szavába Hermione.
- Tudod, beszélgettem egy kicsit Myrtlellel.
Hermione keze ökölbe szorult. A kurva életbe, hogy a kibaszott kis senkiházi szellem átvágta! Majd tesz róla, hogy az öröklét számára hamarosan véget érjen...
- Ne hibáztasd – emelte fel a kezét Alex, mintha csak meghallotta volna a lány gondolatait. – Csak jót tett azzal, hogy elmondta nekem. – A fiú lehajolt, és megkeverte a bájitalt. – Én is halálfaló vagyok – nézett fel Hermione tágra nyílt szemeibe. – Ha beavatsz a tervedbe, segíthetek neked.
- Miért segítenél? Draco a barátod.
- A Sötét Nagyúr pedig a főnököm, na mérlegelj csak kiscicám – mondta gúnyosan Alex, majd eltüntetve a kellékeket, visszalebegtette az üstöt a helyére. – Okos lány vagy, nyilván rájöttél, melyik oldalhoz húzok inkább.
Hermione bólintott, és Alexszel az oldalán kilépett a mosdóból. – Akkor én visszamegyek – mondta. – Találkozzunk ugyanitt holnap ugyanekkor, és elmondok mindent.
- Rendben, szépségem, jó éjt! – intett a fiú, és elindult lefelé. A lépcső aljáról még visszanézett, és látta, ahogy Hermione barna fürtjei eltűnnek az egyik falikép mögött.
- Ez érdekes lesz... – gondolta, és tovább ment.
~S~
Eközben a griffendéles fiúkálóban Harry az ágyán üldögélt, kezében egy kis darab pergamennel, meg egy pennával. Miközben szobatársai a holnapi programot tervezték, ő próbálta kigondolni, mit is mondjon – illetve inkább írjon - Dracónak.
Két hete nem beszéltek... Két hete, mióta megcsókolta.
Harry átgondolta a dolgot ezalatt az idő alatt, és arra jutott, hogy ha már minden és mindenki ellene fordult, legalább egyetlen egy dolog legyen jó az életében. Szereti Dracót, ez már nem kérdés, és a szőke viselkedéséből ítélve érzelmei viszonzásra találtak.
- De akkor miért ilyen pokoli nehéz? – motyogta, és a pergamenre bámult. Akárhogy is szuggerálom, nem fog rajta megjelenni a tökéletesen romantikus, de mégse túl nyálas randikérési szöveg! – gondolta, majd belemártotta pennáját a tintásüvegbe.
Draco?
Pár másodperc múlva megjelent a válasz.
Harry? Történt valami?
Nem, csak azt akartam kérdezni hogy mit csinálsz holnap.
Roxmortsba megyek veled. Miért?
Harry visszafojtotta feltörő nevetését.
Csak gondoltam elhívlak, hogy menjünk együtt, de látom már megoldottad a problémát.
Előrelátó vagyok.
Draco...
Igen, Harry?
Tudod, gondolkodtam. Azon, ami két hete történt, a tónál.
És?
Harry szájához emelte a penna végét.
És...
A griffendéles elvigyorodott.
.. majd holnap elmondom. Jó éjt, Draco!
Harry... Ajánlom, hogy ne idegesíts fel. Mi az Isten van?
Harry éjjeliszekrényére tette íróeszközeit, és hátradőlve nézte a pergament. A jelek szerint kedvenc szőkéje egyre idegesebb, és ő ezt élvezte.
Harry?
...
Harry!
..........
HARRY POTTER!
Harry fülig érő vigyorral bedugta a kis pergament a fiókba, és magára húzta a takaróját. Még pár percig hallgatta az apró rezgéseket a szekrényéből, majd lassan elnyomta őt az álom.
~S~
A mardekáros fiúhálóban Draco Malfoy legszívesebben egy fortyogó üstbe nyomta volna Harry Pottert, és élvezettel végig nézte volna, ahogyan belesüllyed az izzó folyadékba...
Nem, nem, nem lehet ekkora szemét! Harry!
Rájött, hogy feleslegesen kaparja a pergament, a griffendéles nyilván már táskája legmélyére süllyesztette az „üzenőpapírjukat”.
- Ezt még megbánod, Harry Kis Szemét Potter... – motyogta a szőke, és párnája alá csúsztatta a papírt. Ládájából előhúzta törölközőjét, és átcsörtetett a szobán. Útközben majdnem átesett Crak cipőjén, amiért természetesen leordította a fiú fejét.
Ez jól esett – gondolta, miközben beállt a zuhany alá. A langyos víz végigfolyt testén, és a tusfürdő illata betöltötte a fürdőszobát.
Draco alaposan végigdörzsölte magát, hogy egy szemernyi piszok se maradjon rajta. Ha valamit nagyon utált, az az ápolatlanság.
Miközben a fejére eresztette a vizet, elgondolkodott a jelenlegi helyzetükön.
Dumbi tudja, hogy se Alex, se ő nem akar halálfaló lenni. Az apja, és Andrei Friske is már nyilvánvalóan rájöttek erre, mikor Alex eljött a Durmstrangból. Talán már tervezik is az elfogásukat... Kénytelenek lesznek a téli szünetet a Roxfortban tölteni.
Ron Weasleyről kiderült, hogy a Nagyúr gyászhuszára, és meghalt.
Ő pedig összejött a Kis Túlélővel.
- Mozgalmas életem van, szó se róla... – motyogta magának, és kilépett a zuhany alól. Elzárta a csapot, és magára tekert egy törölközőt.
Mielőtt kiment, belenézett a tükörbe. Elégedetten állapította meg, hogy még vizesen is tökéletesen néz ki.
- Azt hittem már sose fejezed be a vízpocsékolást, Malfoy.
- Nem pocsékolom a vizet, Friske. Vannak szükségleteim – válaszolt a szőke, és magára vette a pizsamaalsóját. – Egyébként meg mi a bajod? Sose szoktál malfoyozni.
Alex átült Draco ágyára, és hátradőlt a takarón.
- Bocs, csak tudod... – felemelte a pálcáját, és disaudiót küldött Crak, Monstro és Zambini ágya felé. – Beszélgettem egy kicsit azzal a kiscsajjal a másodikon. Tudod, azzal a szellemmel a klotyóban.
- Myrtlellel? – Draco felnevetett. – Akkor értem miért vagy kiakadva. Biztos érdekes témákról csevegtetek.
- Ha tudnád – könyökölt fel Alex. Draco leült mellé az ágy végébe. – Elmesélte nekem, hogy Hermione Granger az utóbbi egy hónapban feltűnően sokszor meglátogatta őt. Pontosabban nem is őt, hanem a WC-ben rejtegetett Százfűlé-főzetét.
- Mi? – hökkent meg a szőke.
- A csaj átvágja Pottert. Az a lány halálfaló !
Draco szemei összeszűkültek. – Hogy Granger? Ki van zárva. Ő egy sárvérű... Egy eminens. Soha nem állna be a Nagyúrhoz. Rémeket látsz, Alex.
Alex megrázta a fejét.
- Biztos hogy az. Myrtle is azt mondta, és mikor megjelent Hermione, és én halálfalónak neveztem, eszébe sem volt letagadni. Csak megállt, és megkérdezte honnan tudom.
- Hogy Granger halálfaló... – Draco tenyerébe temette az arcát. – Mi folyik itt? Ez a háború baromira el van cseszve, ha már Granger is a Sötét Oldalon áll. Én már semmit sem értek...
- Lesz ez még így se, ha elmondom, hogy mire készül a csaj...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
