Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet

o0o0o0o0o0o

3.fejezet: Hazug barát

-          Sajnálom. Ron Weasley nem az, akinek hiszed.

Harry felborította a széket, olyan hirtelen pattant fel. Előrántotta pálcáját, és Dracóra szegezte.

-          Hazudsz! Ron nem hazudna nekem! Ő sosem tenne ilyet, sosem állna az Ő oldalára! – ordította.

-          Most engem győzködsz, vagy inkább magadat? – kérdezte Draco halkan. – Tudtam hogy nem fogsz hinni nekem. Miért is tennéd? – kérdezte gúnyosan.

-          Hagyd, Draco. Had gondolja át. Te sem emésztenéd meg könnyen, ha kiderülne, hogy a legjobb barátod egy mocsok áruló.- mondta Alex, és hátradőlt a széken.

-          Amíg ő gondolkodik, Weasley szervezkedik a hátunk mögött!  

Harry nem is figyelt a két fiú párbeszédére. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy Ron ilyet tenne. Hiszen elsős kora óta ismeri... A legjobb barátja! Ő nem... Nem lehet Voldemort szolgája, nem! Malfoy viszont... Azt hazudni neki, Harrynek, hogy a legjobb barátja egy áruló halálfaló, olyan lenne, mint bemenni egy nyitott ajtón. Bűnbánó arccal előadni, hogy csak jót akar neki... Malfoy.

De olyan őszintének tűnik...

Ja, tűnik. Térj észre! Malfoyról beszélsz!

De Draco...

Egy mardekáros. Ron viszont a legjobb barátod. Minden titkod ismeri, és te is az övéit. Nem árulna el!

Igen...

-          Nem hiszek neked. Túlságosan az ellenségünk voltál eddig, Malfoy. – fordult hirtelen a szőke felé. – Ron a legjobb barátom, ismerem, nem tenne ilyet.

-          Sejtettem hogy ez lesz a végső válaszod. Te tudod, Harry. Ha meggondolod magad, tudod hol találsz.

-          Ne aggódj, nem fogom. – Harry felállította a székét. – Viszlát, Malfoy. Alex. – biccentett, és elindult a kastély felé.

A tölgyfaajtó előtt döngő lépteket hallott, így gyorsan fejére húzta a köpenyét. Egy másodperccel később Frics bukkant fel az ajtóban, lámpással a kezében, sarkában Mrs Norrisszal.

- Majd adok én nekik trágyagránátot... Reggeltől-estig fogják pucolni a WC-ket, amíg bele nem döglenek! Mocskos Weasleyk, mind egyforma!

Harry elvigyorodott. Elképzelte Fredet és Georgeot, ahogyan a roxforti vécéket pucolják... Ami valószínűleg abból állna, hogy mindegyikbe rejtenének egy Trotte-féle pezsgő tintabombát, ami a legújabb szenzáció volt az iskolában. Egy csepp víz, és mindent elborít a lemoshatatlan fekete tinta.

Észre se vette hogy megérkezett a Kövér Dáma portréja elé.

-          Jelszó?- kérdezte a termetes nő.

-          Porított pisztráng. – Harry bemászott a portrélyukon, és megtorpant. Valaki a kandalló előtt guggolt, és látszólag a tűzzel beszélgetett. Vagy az beszélt hozzá, Harry legalábbis erre következtetett a halk mormogásból.

-          Rendben. Mondd meg neki, hogy hamarosan megszerzem amit kért. – mondta az alak, majd felállt és megfordult.

„Ron!” Harry elfojtott egy nyögést, és hangtalanul figyelte tovább barátját, ahogyan összeszed néhány papírt az egyik asztalról, majd elindul fel a hálószobába. A fekete hajú lekapta a köpenyt, és visszagyömöszölte a zsebébe.

-          Hé Ron! – A vörös hajú összerezzent a hangra.

-          Harry? Mit keresel te itt?

-          Te mit keresel itt?

Ron megköszörülte a torkát. – Nos öhm... Itt hagytam lent pár dolgozatomat, amit be kellett fejeznem.

-          És megmondanád hogy hol a fenében voltál idáig? Két napja nem láttalak!- csattant fel a másik.

-          Nos én... El... Vagyis... izé..- Harry felvonta a szemöldökét. Ritkán látta ennyire zavarban a barátját.

-          Szóval én... Roxmortsban voltam.

-          Roxmortsban?

-          Igen. Trelawneyval.

-          Mi?! – Harry hirtelen nem tudta nevessen-e vagy sírjon. Ennél szánalmasabb kifogást régen hallott. Ha viszont igaz, ritka hülye helyzetbe kerülhetett Ron.

-          Tudod milyen a nyanya. Elkapott a folyosón, és azt mondta dolga van a faluban, segítsek neki. – Ron látta a fekete hajú szemében, hogy nem nagyon hisz neki, ezért folytatta. – Persze tudod milyen dolga volt. Egész nap sherrys rekeszeket cipeltem a Szárnyas Vadkanból. Hogy az milyen egy undorító hely! – „Vegye be, vegye be, vegye be!”

Harry gyanakodva méregette a vörös hajút. – Aha... Hát akkor mozgalmas napod volt.

-          Igen, elég fáradt vagyok. Felmegyünk?

Harry bólintott, majd követte barátját fel a lépcsőn. A hálóban mindketten gyorsan átvették pizsamájukat. Harrynek megakadt a szeme a Ron alkarján lévő kötésen.

-          Ron, mi az a kezeden?

A fiú gyorsan elhúzta karját, és a takaró alá dugta. – Ja ez? Öh, semmi különös. Gyógynövénytanon megharapott egy tüskés varhács, tudod az a fatönk szerű izé.

- Aha... – „Micsoda véletlen hogy gyógynövénytanunk tegnap volt, amin te ott se voltál...” Harry bebújt a takaró alá, szemüvegét pedig az éjjeliszekrényre tette. Gondolatok százai cikáztak a fejében, mint megannyi szélsebes cikesz. Igaz ami igaz, Ron nagyon furán viselkedett az előbb... És tisztán látta, hogy valakivel beszélgetett a kandallónál, amikor megtalálta őt a klubhelységben...

De az lehetetlen hogy Malfoynak igaza legyen! Lehet hogy Ron tényleg Trelawneyval volt Roxmortsban, és tényleg csak a dolgozataiért ment le.

De hát nem képzelődött, látta őt a tűznél!

Nyugtalanul aludt el, és egyfolytában a mardekáros fiú szavait hallotta: „Ron nem az, akinek hiszed. Nem az, akinek hiszed...”

~S~

-          Nagyuram, beszéltem a Weasley kölyökkel. Nemsokára megszerzi neked a köpenyt és a térképet.

-          Nagyszerű, Avery.

-          Uram...

-          Mondd.

-          Miért van szükséged azokra a tárgyakra? Hisz nincs szükséged láthatatlanná tévő köpenyre, hogy eltűnj a szem elől. És az a vacak papír sem kell, hogy tudd, hol járnak az emberek.

-          Avery, Avery, Avery. Ne láss nagy dolgot abban, ami nem az. Pusztán azért kellenek, hogy ne Potternél legyenek. Mi értelme lenne odaküldeni az embereimet, ha Potter egyből kiszúrná őket azon a vacak papíron?

-          De Dumb... – a férfi nem tudta befejezni a mondatát, mielőtt feleszmélt volna, fejjel lefelé lógott az asztal fölött. Társai kárörvendően nézték őt. Féregfark halkan kuncogott a sarokban.

-          Meg ne említsd azt a vén bolondot a jelenlétemben. – mondta Voldemort fagyosan. – Egyébként sem sejt semmit, ahogyan Potter sem. Nem igaz, Crak?

Egy alacsony, kövér alak Voldemort elé borult. – Nem uram. A fiam figyeli őt. Teljesen normálisan viselkedik a kölyök, Vincent semmi gyanúsat nem lát.

-          Ugyan már, Karl, a fiad akkor se venne észre valamit ha átesne rajta. – nevetett fel valaki a sötét ruhás alakok közül.

-          Mert a te fiad akkora zseni, ugye Nott?- kérdezte gúnyosan Crak, és visszahátrált a kanapéra. Voldemort intett, mire az előbbi férfi elé állt, és meghajolt. Amikor felnézett, csuklyája hátracsúszott, láthatóvá téve kemény vonású arcát, és rövid, szőke haját.

-          Ami azt illeti, Crak, igen, Nott fia igazán remek munkát végez Roxfortban. Csak neki köszönhetjük, hogy Ronald nem sejti, a húga él és virul az iskolában, és az, akire ő azt hitte, hogy Ginevra, pusztán egy gyenge kis másolat. Könnyű úgy megátkozni valakit, hogy észre sem veszi. Az a fiú az orráig sem lát. – Voldemort felnevetett, többen ugyanígy tettek a csuklyás alakok közül is.

Egy fekete hajú nő, aki a kanapén ült, Voldemort felé fordult. – Nagyúr, biztos vagy benne hogy a Weasley fattyú nem fogja észrevenni, hogy a lány nem tűnt el?

-          Bízom Theodor fiában, Bellatrix. Tedd te is, kérlek.

-          Igen uram, ne haragudj hogy kételkedtem a döntésedben...

~S~

Harry olyan hirtelen pattant ki az ágyból, mintha tüzes vasat dugtak volna a nemesebbik fele alá. Villámsebesen megjárta a fürdőszobát, és mire társai felébredtek, már a cipőfűzőjét kötötte.

-          Hova sietsz Harry? – kérdezte egy álmos hang valamelyik takaró alól.

-          Csak a könyvtárba. Bocs hogy felébresztettelek Seamus.

-          Jézusom haver, Hermione nagyon rossz hatással van rád...

-          Lehet. Na szia.

Harry szinte repült le a lépcsőn. A klubhelységen átvágva kiugrott a portrén, és lerohant a nagyterembe. Futás közben azon imádkozott, hogy Malfoy legyen hajnali pacsirta, és lent üljön a Mardekár asztalánál. Az egyik emeleten majdnem belerúgott Frics macskájába, az utolsó pillanatban sikerült átugrania, és magában olyan átkokat szórt az állatra, amit még Voldemort is megirigyelhetne tőle.

Lefékezett a nagyterem bejárata előtt, és lassan besétált. Malfoynak nem szabad látnia, mennyire ideges. Legutóbb mágiatörténeten álmodott Voldemorttal, de akkor azt hitte, tényleg csak álom volt. Nem merte megemlíteni Hermionénak akkor, ezért lerázta a lányt azzal, hogy azt álmodta, Hagrid egyik szurcsókja kergeti.

Most viszont teljesen biztos volt abban, hogy nem álmodott. Ő maga volt Voldemort, ő ejtette ki a bizonyosságot hozó szavakat, és ő gratulált Nottnak a fia kiváló teljesítményéért. Nehezen tudta csak leplezni feltörő dühét, amibe kétségbeesés, tehetetlenség, és csalódottság vegyült. Ron, a legjobb barátja, akiben vakon megbízott, halálfaló... „Megharapott egy tüskés varhács...Csak a dolgozataimért jöttem... ”

-          Malfoy. Beszélnünk kell.

A szőke egyedül ült háza asztalánál, egy szelet pirítóssal a kezében olvasgatta a Reggeli prófétát. Érdeklődve nézett fel, de elkomorult, amikor meglátta Harry arcát.

Szótlanul baktattak végig a folyosókon. Próbáltak úgy tenni, mintha nem együtt mennének, néhányan mégis megálltak sugdolózni a hátuk mögött.

-          Ide. – szólalt meg a szőke, és az üres átváltoztatásterem felé bökött.

Odabent Draco kényelembe helyezte magát az egyik pad tetején, és nézte, ahogyan Harry fel-alá járkál előtte. A griffendéles idegesen a hajába túrt, és leroskadt egy székre. Draconak egy pillanatra az az érzése támadt, ő is szívesen... Gyorsan megrázta hát a fejét, és másra terelte gondolatait.

-          Miért akartál beszélni velem?

-          Hazudott... – nézett fel Harry. A mardekáros fiú önkéntelenül is kicsit hátrébb húzódott a töménytelen csalódottságtól és elkeseredéstől csillogó szemek láttán. – Megint beleláttam Voldemort fejébe, és...

-          Te látod a nagyúr gondolatait?! – döbbent meg Draco.

Harry legyintett. – Igen, de nem ez a lényeg. Láttam ahogyan a halálfalóival beszélget. Voldemortnak kell a láthatatlanná tévő köpenyem...

-          Van láthatatlanná tévő köpenyed?!?!

-          Igen, és a Tekergők Térképe is kell neki, és...

-          Nálad van a Tekergők Térképe?!?!?! Hallottam már róla, de... Ha a következő mondatod az lesz hogy Merlinnel levelezőtársak vagytok, leátkozlak arról a székről!

-          Igazából... Régóta nem ír az öreg... – Harry elvigyorodott. – Jézusom Draco, menj már! – A szőke figyelmét nem kerülte el, hogy ismét a keresztnevén szólítja. - Szóval a lényeg hogy Ron azt hiszi, Ginnyt elrabolták. De ez nem igaz, csak egy másolatot látott Voldemortnál. Nott fia intézi úgy, hogy itt a suliban ne találkozzanak, ne kérdezd hogy, fogalmam sincs. Crak pedig engem figyel, hogy észrevettem-e valamit Ron viselkedéséből.

-          Jobb embert keresve sem találhatott volna... – horkant fel Draco. – De ugye nem hagytad a szobádban a dolgaidat?

-          Dehogy! Merlinre, mit képzelsz, hogy otthagyom az orra előtt egy cetlivel, „Tessék Ron, vidd csak el, tudom hogy Voldemortnak nagyobb szüksége van rá mint nekem!” ? Nem vagyok se hülye, se szeretetszolgálat.

Draco elmosolyodott. Épp megszólalt volna, mikor kicsapódott a terem ajtaja, és McGalagony viharzott be rajta.

-          Mr Malfoy de jó hogy megtaláltam ma... Mit művel itt Mr Potterrel?!

-          Tudja tanárnő mi csak...

-          Mindegy, jöjjön maga is Potter, magára is tartozik a dolog. Mr Malfoy, az igazgató úr sürgősen látni akarja önt.

A szőke bólintott, majd Harryvel együtt követték a professzorasszonyt. „Biztos Alex!” tátogta a griffendélesnek, aki bólintott.

Mikor befordultak a harmadik emeleten, Harry egy Parvati és Ginny társaságában megpillantotta Hermionét, aki megütközve meredt bizarr triójukra.

-          Majd mindent elmagyarázok! Ront kerüld! – mondta neki, és tovább sietett.

Az igazgatói irodában Harry egy igen nyugtalan Dumbledore, egy ziháló McGalagony, és egy lopva egymásra vigyorgó Draco és Aleksei társaságában találta magát.