Cím: I hate to disappoint you
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime, HP, Drarry
Szereplők: Harry Potter, Draco Malfoy, Ron Weasley, Hermione Granger, Neville Longbottom, Blaise Zambini, más szereplő, saját szereplő, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Voldemort
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, szereplő halála, durva nyelvezet

Leírás: Harry Potter, a Kis Túlélő, világunk utolsó reménysége. De mi az ő utolsó reménysége? A barátai, természetesen. Azok, akik 11 éves kora óta mellette állnak. És ha minden hazugság volt? A lepel vészesen inog, ahogy Harry bizalma is. Barátból ellenség, ellenségből bizalmas, csalódások tömkelege, és a végső kérdés: van-e még valaki, aki igazat mond? Ötödik év. Drarry.

o0o0o0o0o0o

2.fejezet: Alex

-    Hermione gyere már az Isten szerelmére! Malfoy még a végén azt hiszi csak átvertük, mikor megígértük hogy elmegyünk! – Harry türelmetlenül állt a klubhelységben, amely jelenleg üres volt, hisz minden jobb érzésű diák az igazak álmát aludta.

Hermione lebotladozott a lépcsőn, egy halom könyvet egyensúlyozva. – Harry kérlek, ne haragudj, de...

-          Na ne! – A fiú felemelte a kezét. - Azt ne mondd, hogy nem jössz velem a rohadt tanulnivalóid miatt!

A lány kiejtette a köteteket kezéből, arca paprikapiros lett.

-          Harry James Potter!

-          Ajjajj... Hermione, én...

-          Fogd magad és takarodj Malfoyhoz! És ha megbuksz valamelyik vizsgádon, én leszek az első, aki kezet fog veled!

Hermione felvágtatott a lépcsőn sebtében összeszedett könyveivel. Harry leroskadt az egyik fotelbe, és tenyerébe temette az arcát. Remek. Ron sehol, ő Malfoyhoz készül, és most még legjobb barátnője is megsértődött rá.

-          Az életem teljes...- mondta magának.

Pár percig ült még, mikor is eszébe jutott valódi célja, így gyorsan magára kapta a láthatatlanná tévő köpenyét, elővette a Tekergők térképét és a pálcáját, majd kimászott a portrélyukon.

A Dáma előtti folyosón senki nem volt, és a térkép szerint tiszta volt az út lefelé. Frics a szobájában, Piton sehol, Hóborc valahol a pincében randalírozott, McGalagony Dumbledore szobájában...

- Mi?! Áh, mindegy... – Harry tovább futott a lépcsőkön lefelé, majd jobbra az első emeleti folyosó végén, megint le, ismét jobbra, és a bejárati csarnok felé vette az irány. Mielőtt befordult volna, összehajtotta a köpenyét, és a térképpel együtt pulóverének belső zsebébe gyömöszölte.

- Potter!

Harry riadtan fordult hátra.

-          Ja, csak te vagy Malfoy?

-          Miért, kit vártál, Pitont bikiniben? – tárta szét a kezét a mardekáros. - Bocs hogy késtem, az a szőke liba feltartott. Menjünk.

-          Hová is? – kérdezte Harry. Szőke liba? Pansy?

-          Hát ki. Hívtam még valakit a mi kis randinkra.

Harryt egy kisebb köhögőroham kapta el a randi szó hallatán. Mi tagadás, a szőke tényleg úgy néz ki mintha randira jött volna. Szőke haja ezúttal nem volt hátrazselézve, hisz ahhoz már túl hosszú volt. Helyette lazán a tarkójára omlott, pár tincs pedig a szemébe lógott. Sötétzöld ing volt rajta - „Mardekáros...”- gondolta Harry - , egyszerű edzőcipő, és egy szűk farmer, ami pontosan ott domborodott, ahol kell...

-          Jézus...

-          Neked csak Draco – vigyorgott hátra Malfoy. Kitárta a tölgyfaajtót, előre engedve Harryt.

-          Eddig Malfoy voltál. Miért lennél ezentúl Draco?

A szőke elkomorult. – Fontos dologról lesz szó, Harry. Szeretném, ha megbíznál bennem, mert ezegyszer nem hazudok, és nem akarlak átverni. A bizalom viszont nem egyszerű dolog. Ki kell építeni. Kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy felhagyunk a Malfoy - Potter megnevezésekkel. Harry?

A griffendéles bizonytalanul méregette Dracot, és kinyújtott kezét. Hazudik, ő Malfoy, mardekáros, halálfaló, nem szabad hinned neki!  

De hát igazat mond, érzem...

De ő Malfoy!

Végül elfogadta a kézfogást. – Draco.

Draco elmosolyodott.

-          Remek. Gyere, bemutatlak valakinek.

A két fiú a Tiltott Rengeteg felé folytatta útját. Harry felsóhajtott. – Kezdődik...

~S~

-          Itt kell lennie, a fenébe az egésszel!

-          Ron? Te vagy az?

-          Bocs Neville. – suttogta hátra a vörös hajú srác. – Csak nem találom aaa... pizsamafelsőm.

-          Biztos a fürdőben hagytad. Én is mindent ottfelejtek.

-          Aha, kösz Neville.

Ron magában elkáromkodta magát. Kevés volt az ideje, a Sötét Nagyúr bármikor érte küldhet valakit, és ha üres kézzel áll elé, nemcsak ő, de Ginny is meghal. Azt pedig sosem bocsátaná meg magának.

Dühösen hajtotta le Harry ládájának tetejét, majd felkapta cuccait, és a fürdőbe vágtázott vele. Becsapta az ajtót, nem törődve társaival, majd megállt a tükör előtt, és a csapra támaszkodott.

-          Hülye vagy – fintorgott magára.

Potter a hülye. – cincogta egy kis hang a fejében. 

-          Ő is.

Te is.

-          Mert?

Magaddal beszélgetsz.

-          Cseszd meg! – mondta, és vizet fröcskölt a tükörre. Arcának tükörképén vízcseppek csorogtak le.

Mi tagadás, az utóbbi napok nyomot hagytak rajta. Haja koszos és kócos volt, minimum hat kilót fogyott, hála a sok crucionak, szeme alatt pedig sötét karikák éktelenkedtek. Bár, amennyit aludt mostanában, nem is csoda. Huszonnégy órában a Sötét Nagyúr szolgálatára kell állnia, valamelyik halálfaló bármikor üzenhet neki, hogy a főnök hivatja.

-          Kellett ez neked, Ron Weasley? – kérdezte halkan, majd kibújt ruhájából. Bal alkarján egy fehér kötés volt.

~S~

Harry és Draco lassan haladtak, nem kockáztathatták meg hogy Hagrid észrevegye őket, amikor elhaladtak a kunyhója mellett. Azonban bentről csak egyenletes horkolás hallatszott, így Draco intett a griffendélesnek, és gyorsabbra vették tempójukat. Az erdő szélén, egy nagyobb fának támaszkodva egy sötét alak állt. Harry már nyúlt a pálcájáért, mikor a szőke megfogta a kezét.

-          Hagyd. – suttogta, és elindult az alak felé. Harry csak állt, és karját bámulta. Csak képzelte, vagy tényleg libabőrös lett Malfoy érintésétől?

-          Biztos csak képzeltem... – motyogta.

-          Harry!- szólt neki a mardekáros. – Gyere, bemutatlak valakinek.

A fekete hajú közelebb lépett, így jobban szemügyre vehette a Malfoy mellett álló fiút. Magas volt, akárcsak Draco, hosszú gesztenyebarna haja fonatban lógott a hátán, fekete szemei élénken csillogtak. Orra elég nagy volt, a szája keskeny; egy hosszú, bélelt piros talárt, fekete nadrágot, és csizmát viselt.

- Harry, ő Aleksei Friske, ismerősöm a...

- Durmstrangból. – fejezte be a griffendéles.

- Ismerjük egymást?- kérdezte Aleksei.

- Ja, nem, csak a talárból gondoltam... Tavaly ugyanilyen volt Krumon.

Aleksei elfintorodott. – Kis ficsúr. Mindenki rajong érte – pontosabban mindenki, aki lány - , pedig csak a kviddicshez ért.

Draco köhintett. – Aleksei, ő Harry Potter.

-          Hívj Harrynek.

-          Alex. – a srác kezet fogott Harryvel. – Szóval ő a barátja?

A mardekáros bólintott. – Harry, figyelj. Jobb lesz ha leülünk, ez egy hosszú mese lesz...

Alex elővette pálcáját, meglendítette, mire három szék jelent meg a fa mellett. Draco leült, ahogyan a másik kettő is, majd megköszörülte a torkát.

-          Először is, Harry: bármit is mondok, kérlek ne vágj a szavamba. Ígérem a végén kérdezhetsz. És halkan sikíts ha szükségét érzed, a randink nem a suli dolga. Még.

Harry bólintott, és feszültem figyelte a szőkét.

-          Nem újdonság számodra, hogy eléggé jártas vagyok a sötét dolgokban. Mivel apám halálfaló, természetesnek tekinti, hogy én is a nyomdokaiba lépjek. Sajnos apám nem vette számításba, hogy nekem esetleg más a véleményem erről. Ahogyan Aleksei apja sem gondolta volna ezt a fiáról. Régóta ismerjük egymást Alexszel, a halálfalók mind összejárogatnak néha, és minket mindig magukkal visznek. Beszélgettünk, és arra jutottunk, hogy nem akarunk a Nagyúr hívei közé állni. Igen, tudom – tette hozzá Harry fintorát látva -, ez most így elég tömör és hihetetlen, de így igaz. Gyűjtjük az infókat, és ha majd mindennel, legalábbis majdnem mindennel tisztában leszünk, kicsit besegítünk Dumbledorenak.

-          Viszont a múltkor Aleksei apja egy elég érdekes hírt hozott a legutóbbi gyűlésről, amiről tudnod kell. Hogy elhiszed-e vagy sem, azt rád bízzuk.

-          Mondd már! – morogta Harry.  Hirtelen rossz előérzete támadt.

-          Nyugi. Tehát, nemrég új tag csatlakozott a halálfalókhoz, aki elég sokat lendíthet a dolgaikon. A fiúnak bejárása van Roxfortba, sőt, a Griffendélbe, tehát a lehető legközelebb áll hozzád. Ezért hasznos ő a Nagyúrnak. Ismered is őt, közelről.

Harry nagyot nyelt. – Mennyire közelről? – suttogta. Ne, ne, ne!

- Nagyon. Sajnálom. Ron Weasley nem az, akinek hiszed.