Cím: Egy kézilabdás naplója
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime
Szereplők: -
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: durva nyelvezet

Leírás:

Egy csapat, akik azért küzdenek, hogy megnyerjék a bajnokságot. Egy város, ahol sosem unatkozol. Egy család, ami csak kicsit furább az átlagnál. És egy lány, aki nem találja a helyét. Barátok, barátnők, álmodozás, szerelem, tengerpart, sport, és tanulás. A tinédzserkor szépségei...

o0o0o0o0o0o0o

Tyler kilépett a rendőrség ajtaján, és megigazította a pólóját.

Még hogy nyugodjon meg? Ezek után?!

Mégis mit képzel magáról az a kis idióta picsa? Brett még csak a közelébe se menne, még ha nem lenne meleg, akkor se. Nem hogy fegyverrel kényszerítené bármire is...

-          Majd én megmutatom neked, Lucy Wynett – morogta Tyler, és elindult a rendőrséggel szembeni kis mellékutcában. Miközben áthaladt az úttesten, telefonja kijelzőjére pillantott. Dél... Akkor már ott lesznek – gondolta, és befordult egy sötétebb zsákutcába.

Kikerült néhány kukát, majd megállt egy látszólag használatlan, rozsdás garázs előtt. Az ajtó felett ütött-kopott tábla állt, „A pokol kapuja” felirattal.

Tyler elmosolyodott. A helyre sok jelző ráillett, de a pokol elég erős volt. A tulaj, Lucas, vigyázott a kis „klub” jó hírére. Tolerált ő mindent, ha kérték, jöhetnek ide piások, drogosok – persze szigorúan csak akkor, ha nem balhéznak - , viszont prostituáltakat és kamatyolni vágyókat a „Kívül tágasabb!” felszólalással kitették a helyről.

És Tyler és Brett pont ezért bírta a Pékát.

A fekete hajú srác lenyomta a kilincset, az ajtó pedig fájdalmas nyikorgással kinyílt. Ahogy belépett, az asztalokat törölgető fiúk és lányok felé fordultak, majd miután biccentettek neki, visszatértek munkájukhoz.

Tyler magabiztosan lépkedett előre a félretolt székek és fotelek között, majd a pultra támaszkodva megállt, és mély hangon szólalt meg.

-          Egy kólát, de tüstént ha mondom! – kiáltotta. Mögötte pár lány felkuncogott.

-          Még zárva vagyunk haver, gyere vissza ké... Tyler! – A hátsó lépcsőn egy negyvenes éveit taposó, magas, piszkosszőke hajú férfi jött le. – Rég láttalak öcsibogyó – vigyorgott, és megborzolta a fiú haját. – Mi kéne, ha volna?

-          Egy kóla, és némi infó – válaszolta Ty, és felült az egyik bárszékre, míg Lucas elővett egy poharat, és egy üveg kólát a pult alól. – Brett a rendőrségen van.

-          Mi? Mit művelt a srác?

-          Ő semmit. Lucy Wynett azzal vádolja, hogy fegyvert fogott rá, és kényszerítette, hogy leszopja.

Lucas felnevetett. – Mi? Hogy Brett, egy lányt?! Az év poénja. A srác nem meleg, olyan forró, mint a radiátorom december közepén.– A férfi ledobta a kezében tartott rongyot, és megtámaszkodott Tylerrel szemben, akinek az arcán egy „mondd ezt a rendőröknek” kifejezés jelent meg. – Az a lány egy hisztérika, Ty. A múltkor láttam, hogy ráhajtott Brettre, mikor itt voltak azzal a magas, vöröses hajú haverjával, ki is az, valami Hamil...?

-          Hammer.

-          Az volt. Bejöttek egy italra, Lucyt pedig épp itt ette a fene a barátnőivel. Teljesen rámászott Brettre.

-          Dugni akart?

-          Mi mást akar az ilyen, Ty? Mindegy, Brett elég erősen elküldte melegebb éghajlatra, aztán el is mentek Hammerrel. Lucy és a kísérete pedig utánuk. Ennyit tudok.

-          Ez tegnap este volt, ugye? Mikor lejött az éjjel-nappaliba.

-          Volt nála egy szatyor, meg a hátán a kedvenc táskája, gondolom igen – vont vállat Lucas.

Tyler felhajtotta maradék üdítőjét, és kotorni kezdett a zsebében, de Lucas megállította. – Hagyd, a vendégem voltál.

-          Kösz Lucas, és örök hálám az infókért. Megkeresem Hamet, és tisztázzuk Brettet.

-          Sok szerencsét Ty!

oOoEKNoOo

-          Nahát, nahát, a nagy TJ személyesen! – A vörös hajú srác felállt a padról, és kezet fogott Tylerrel. – Mi a pálya Ty?

-          Emlékszel mikor tegnap Brettel voltál és Lucy Wynett rátok mászott?

-          Naná hogy emlékszem – csóválta a fejét Hammer. – Alig tudtuk lerázni őt és az udvarhölgyeit. Lucy kiverte a hisztit, nem volt képes felfogni, hogy Brett nem akar tőle semmit. Totál kiborult, haver.

-          Az biztos. Feljelentette Brettet, hogy fegyverrel kényszerítette őt orális szexre. Jelenleg is bent van a rendőrségen, anyám próbálja rendbe hozni a dolgot.

Hammer döbbenten nézett a fekete hajú srácra. – Börtönben? Apám...

-          Mondd, Ham, történt valami fura tegnap? Egyedül voltak akár egy percig is Lucy és Brett?

A vörös hajú elgondolkozott.

- Asszem... Ja, Lucy kijelentette, hogy legalább had beszéljen vele négyszemközt, és elvonultak abba a kis sötét zugba, ott – mutatott egy félreeső lépcsőre nem messze attól a padtól, ahol álltak. – Ott voltak, csak azt hallottam, hogy veszekednek.

- És utána?

- Nem volt semmi különös – vont vállat a fiú. – Brett kiviharzott, és elhúzott haza.

- És Lucy?

- Hát... Ő más tészta. - Hammer előhúzott a zsebéből egy cigit, és egy öngyújtót. – Kérsz?

- Nem kösz – rázta a fejét Tyler. – Mi volt Lucyval?

- Nem’tom, fura volt. Szinte elégedett volt, mikor Brett elment. Csak azt láttam, hogy valamit súg a két plázapincsijének, aztán elkezdtek vihogni. Annyit értettem, hogy „most majd megtanulja...”, aztán ők is elmentek.

- Kösz Ham, sokat segítettél. – Tyler kezet fogott a sráccal, aki biccentett. – Majd összefutunk.

-          Üdvözlöm Brettet, és kitartás neki!

-          Persze, átadom...

oOoEKNoOo

-          A rohadt életbe már! – kiáltottam fel, és ledobtam a kést a konyhapultra.

Gondoltam, hogy elüssem az időd, összedobok egy gyümölcssalátát, aztán megeszem, hogy lenyugodjak, de ez se sikerült... Elvágtam az ujjam, elég szépen.

-          Már csak az hiányzik, hogy elvérezzek... – morogtam, és az ujjamat a számba dugva besiettem a fürdőszobába, hogy gézt keressek a szekrényben.

Mutatóujjamat a csap alá dugva, bal kézzel kihámoztam a gézt a csomagjából, és óvatosan összehajtottam, hogy rá tudjam tenni az ujjamra. A végén rátekertem egy kis ragasztót, és megszemléltem a művemet.

Hát... Kicsit csálé.

Elpakoltam a konyhából a cuccokat, a salit pedig bedobtam a hűtőbe.

Hol a francba lehet már Tyler? Háromnegyed egy... Kris azt mondta ide küldte, de ha hazament a cuccaiért, már akkor is régen itt kéne lennie! Remélem nem kezdett öncélú igazságszolgáltatásba... nélkülem.

Leültem a kanapéra, és felvettem a mobilom az asztalról. Kikerestem Tyler számát, és megnyomtam a hívás gombot.

-          Igen?

-          Tyler! Hol a picsába mászkálsz már?

-          Neked is szia. Hol a picsába mászkálnék? Sétálgatok...

-          Persze, egyedül a napfényben? – horkanok fel. – Ismerlek már Tyler, miben mesterkedsz?

-          Éééééén? - kérdezte a srác a lehető legártatlanabb hangján. -De Sue, mégis miket feltételezel te rólam?

-          Jobb, ha te azt nem tudod... – motyogtam. –Aggódom érted.

-          Igen? Ez megható, kisszívem. Csak nyomozok egy kicsit Brett ügyében.

-          Remélem nem keveredtél bajba, Tyler.

-          Én sose...

-          Te sose. Siess azért haza, és ne keresd a balhét nélkülem!

Visszadobtam a telefont az asztalra, és bekapcsoltam a TV-t.

Ez egy idióta...