Cím: Egy kézilabdás naplója
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime
Szereplők: -
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: durva nyelvezet

Leírás:

Egy csapat, akik azért küzdenek, hogy megnyerjék a bajnokságot. Egy város, ahol sosem unatkozol. Egy család, ami csak kicsit furább az átlagnál. És egy lány, aki nem találja a helyét. Barátok, barátnők, álmodozás, szerelem, tengerpart, sport, és tanulás. A tinédzserkor szépségei...

o0o0o0o0o0o0o

- NEEEEEEE!

Kinyitom a szemem. Az ágyam mellett fekszem a földön, alattam a takaróm.

Már megint ez a hülye álom! Folyton ez van, vagy megdobálnak, vagy izzó parázson kell futnom, vagy kiszögelnek a kapura mint elrettentő példát...

Állandóan bestresszelek ha bajnokság van. Bár, nem értem, ezúttal miért álmodtam megint ezt, hiszen már vége van az idénynek, már csak éremosztásra kell elmennünk, ráadásul első helyezettek lettünk, és hazudnék, ha azt mondanám nem vettem ki a részem belőle. Volt rengeteg szép védésem, amivel hozzásegítettem a csapatom a győzelemhez, és ezt Aaron is mondta.

Akkor csak simán hülye vagyok...

Visszadobom a takaróm az ágyra, és kinyitom az ágyneműs fiókot. Az egyik sarokból előkerül egy doboz cigi, meg egy öngyújtó.

-          Csak legvégső esetben...

Hé, tényleg ritkán cigizek! De most muszáj, az ilyen hülye álmok után ideges leszek.

Halkan kinyitom az ajtót, és kilépek az erkélyre. Brettéknél szerencsére be van húzva a függöny.

Már nem mintha nem tudnának róla, hogy cigizek... Sőt, már Kris is rájött.

De jó fej volt, és megígérte, hogy nem mondja el anyunak... Apám, abból botrány lenne! Főleg ha Aaron fülébe jutna... Elég ideges minden ilyen dologra, amivel roncsoljuk a szervezetünket.

Jó, nem mintha nem lenne igaza.

Beleszívok a kis kátránybombába, és közben nézem a ház előtt elhúzó autókat. Vicces, innen fentről olyan, mintha csak pici matchboxok lennének.

Brett is nemrég szerezte meg a jogsiját. Kris megígérte, hogy ha kitaláltuk milyen kocsit akar, szóljunk neki, és megveszi. Imádom a pasit, mondtam már?

Engem is piszkálnak, hogy tanuljak meg vezetni, de valahogy szimpibb a busz... Tekintve, hogy a műszerfalat következetesen lemotorháztetőzöm, folyton összekeverem a féket a gázzal, és még mindig nem jöttem rá mire is való a puklung. [szerző megj.: kuplung]

Oldalra fordulva látom, hogy a szomszéd házban is kijött egy srác az erkélyre cigizni. Mikor észrevesz, biccent, én pedig vissza. Aztán kilép a haverja is, és ő is biccent.

Furcsa... Sokszor van, hogy jó páran dekkolunk éjjel az erkélyen, egy-egy szál tüdőroncsolóval. Nem is ismerjük egymást, mégis ilyenkor mindenki úgy érzi, mi egy kis közösség vagyunk, akik addig vannak együtt, míg elszívják a szál cigit, aztán bemegyünk, és újra csak szomszédok leszünk, vagy el is felejtjük egymást, és egy hónapig nem találkozunk, mikor is ismét egy időben jövünk ki cigizni.

Tudom, tudom, Brett már sokszor kiröhögött a hülye elméleteim miatt... Fucky pedig csak simán letud ilyenkor azzal, hogy nem a tüdőmre, hanem az agyamra rakódik le a kátrány.

Hirtelen valami a vállamra nehezedik, én pedig kis híján az orromba dugom a cigarettát. Szaporán lélegzem, Tyler pedig halkan felnevet.

-          Ha-ha... A frászt hozod rám te idióta.

-          Nagyon elgondolkodtál, ahogy láttam. Adsz?

Felé nyújtom a dobozt és az öngyújtót.

Direkt lassan veszi el, és közben végigsimít az ujjával a kézfejemen.

-          Hallottam hogy kiabáltál – jegyzi meg mintegy mellékesen. – Megint a kézi?

-          Ho...?

-          Brett mesélte hogy mindig ideges vagy a bajnokság alatt. Nagy a nyomás, te kapusok gyöngye? Ha gondolod, gyakorlok veled.

-          Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát... – horkanok fel. – Nem is tudsz védeni. Te átlövő vagy, nem?

Tyler felhúzta az orrát. – De, épp ezért tudok neked lőni, bármilyen helyzetből. De ha nem akarod... – Hallottam a hangján, hogy kicsit megsértődött. Teszek rá, ő hányszor piszkált már engem?!

-          Amúgy jó a hajad Suzie, gyomirtóval fújtad be hajlakk helyett?

Tessék, erről beszéltem. Öt ujjal hátratúrom az enyhén kócos valamit a fejemen, amit jelen állapotában jóindulattal sem nevezhetünk hajnak. – Vicces vagy. – Elnyomtam a cigit, és a korlátra támaszkodva bámultam lefelé.

-          Vegyél példát rólam! – mondja Tyler, és kihúzza magát. – Az én hajam mindig szuper.

Szembe fordultam vele, és ujjaimmal képkeretet formálva, Spielberg-formációban szemügyre vettem nyaktól felfelé.

-          Igen... – mondtam. – A hajad tényleg jó. Csak a fejet kéne alóla kicserélni. Jó éjt! –Beslisszoltam a szobámba. Mielőtt behúztam a függönyt, még láttam, ahogy mosolyogva megrázza a fejét.

Hát... Ma már azt hiszem, nem lesz több rémálmom.

oOoEKNoOo

Másnap reggel kopogásra ébredtem.

-          SUE, NYISD KI AZT A ROHADT AJTÓT!

Pontosabban ébredtünk.

Sóhajtva kikászálódtam az ágyból. Persze, mindig engem ugráltatnak... Végezze a legkisebb a piszkos munkát! Biztos megint valami reklámos... Vagy ügynök, vagy postás, vagy az alattunk lakó, hogy milyen hangosak vagyunk éjszaka.

Mármint nem mi! A film...

Annál inkább meglepődtem, mikor kinyitva az ajtót, Fuckyt pillantottam meg. Jó szokásához híven meg sem várta amíg beinvitálom, félretolt az útból, és bevágtatott a lakásba.

-          Cipő... – morogtam, majd félrehajoltam a felém repülő lábbelik útjából.

- Ja, csak te vagy az? – Brett álmos feje jelent meg az ajtóban.

- Ja, csak én – mondta Fucky gúnyosan. – Sue, nem fogod elhinni, mi történt!

- Na mi? – kérdeztem, és elnyúltam a kanapén. Brett közben kivánszorgott a konyhába, hogy felrakjon egy kávét. – Nekem is csinálj egy Nescafét!

-          Szóval, mi a nagy hír? – fordultam ismét Fucky felé.

-          Lekoptatott egy pasi!

-          Aha... MI?! Téged?!

-          Igen!

-          Anyám... – Ha Heather Stone-t lekoptatják, az csak kettőt jelenthet. – A srác vagy vak, vagy meleg.

-          A kettő nem ugyan az?

-          Hé, mindent hallok! – szólt oda Brett. - A melegeknek is van szemük! Csak tudjátok minden tévhittel szemben, mi nem a csajokat bámuljuk meg, hanem a pasikat!

-          Bocs hogy beletapostam a pici szívedbe, Bretty, de tudod, most az ÉN pici szívem fontosabb! Ejtettek!

-          Hallottam! – utánozta Brett barátnőm hangsúlyát. – Előfordul.

-          De nem velem!

-          Ja, az általában velem szokott megtörténni... – mondtam. Ebben a percben nyílt Brett szobájának ajtaja, és kilépett egy kócos, álmos, és hiányos öltözetű Tyler. A bátyám kétségbeesetten nézett rá.

-          Képzeld Ty! Heathert dobta egy pasi... – mondta, és elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában. – Megható, hogy vannak még igazi férfiak...

-          Bekaphatod Brett.

Megint csöngettek. Mi a franc...?

-          Tiszta átjáróház... – dühöngtem, és az ajtóhoz siettem. Kis híján be is csaptam azonnal.

-          Jó reggelt.

-          Ma-maguknak is – hebegtem, és riadtan néztem hol az egyik, hol a másik rendőrre.

-          Brett Collinst keressük.

-          Öhm, igen... Jöjjenek be. Brett! – A bátyám rám nézett, és megmerevedett, ahogy a többiek is. – Ezek az úriemberek itt téged keresnek.