Cím: Egy kézilabdás naplója
Szerző: Zsuzsee
Kategória: nem anime
Szereplők: -
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: durva nyelvezet

Leírás:

Egy csapat, akik azért küzdenek, hogy megnyerjék a bajnokságot. Egy város, ahol sosem unatkozol. Egy család, ami csak kicsit furább az átlagnál. És egy lány, aki nem találja a helyét. Barátok, barátnők, álmodozás, szerelem, tengerpart, sport, és tanulás. A tinédzserkor szépségei...

o0o0o0o0o0o0o0o

Nem bírom... Nem bírom...

Nem, nem, nem... Mindjárt összeesek... Már nem bírom emelni a lábam!

-          Jól van lányok, vége! Fújjátok ki magatokat!

Ezt el se hiszem... Végre.

-          12 perc, mih? – huppan le mellém Vivien a földre. – Szerintem volt ez harminc is...

-          Tuti – nyögöm, és nagyot húzok ásványvizemből.

Jah, bocsi...

Susan Collins vagyok, barátoknak és ellenségeknek szigorúan csak Sue. 14 éves vagyok, Kaliforniában élek, San Franciscóban, anyámmal, a bátyámmal Brettel, és anyám pasijával, Krisszel.

Apa és anya még kiskoromban elváltak, apa most valahol... Valahol...

Hát, igazából nem tudom hol él, vagy mit csinál. Őszinte legyek? Sose érdekelt.

Anya irodalomtanár, a sulimban (naná, hogy engem is tanít), Kris pedig reklámszakember. A bátyám 17 éves, és nem dolgozik, mert egy lusta dög, és inkább a haverjaival lóg, vagy velem, de abban nincs köszönet, se neki, se nekem.

Én jövőre leszek elsős gimis.

Azon felül afféle sportoló lennék. Kézilabdás, pontosabban.

Ezek a félhullák itt körülöttem pedig a csapattársaim. Legalábbis azon kevesek, akik jöttek ma.

Ja, és az a perverz szadista állat pedig az edzőnk, Aaron Smith.

Imádom (utálom). Edzés elején fülig érő vigyorral bejelentette, hogy ma bizony futni fogunk, mint úgy általában mindig. A csapat kitörő lelkesedését csak a vidám arcok múlták felül.

Ilyenkor érzem, hogy tényleg kellene láncfűrészt tárolni a sportcsarnok szertárában. Vagy baltát. Esetleg kalapácsot.

-          Na mi az csajok? Azt ne mondjátok, hogy elfáradtatok! – néz végig rajtunk Aaron. – Pedig még csak most melegítettünk be!

-          Honnan tudtam... – motyogott Dana, és feltápászkodott a fűről. – De legalább bemegyünk, ugye? Már nem mintha nem szeretnénk körbe-körbe futni a salakon, nagyjából úgy százhetven fokban, a tűző napon...

-          De, bemegyünk – bólintott Aaron. – Talpra! Lassú kocogás befelé!

-          Nem – visszhangoztuk egyszerre.

-          Oké, csak egy ötlet volt...

oOoEKNoOo

Edzés után lassan sétáltunk hazafelé Viviennel, Barbarával és Mayával. Persze nem azért mert fáradtak voltunk, csak olyan jó idő volt (lerohadt rólunk a gatya), meg kellemes volt a társaság (Barbie végig nyavalygott a meleg miatt).

-          Aaron kitett magáért, nem? – kérdezte Maya, félbeszakítva Barbara panaszáradatát a pólója miatt, amin látszik az izzadságfolt.

-          De – válaszoltam. – Rég volt olyan edzésünk ahol még csak nem is fogtunk labdát.

-          Pedig hozzá kell szoknunk... Aaron nagyon ráhajtott a fizikai erősítésre.

-          És semmi játék? – kérdezte Vivien. – Úgy értem, ha csak a meccseken lesz lehetőségünk játszani, úgy járunk, mint Aaron előző csapata. Bírjuk majd a tempót, duplán, sőt triplán, de a játékunk katasztrófa lesz.

Egyetértésül bólogattunk.

-          Nézzétek a jó oldalát – tette hozzá Barbie. – Nyárra tök cuki alakunk lesz!

Említettem már hogy... Na mindegy.

Közben elértünk a pláza előtti körforgalomhoz, ahol három barátnőm egyenesen ment tovább, én pedig lekanyarodtam a „betondzsungel” felé, ahonnét pár perces séta után el is értem Kris lakásához.

Alapjáraton nem itt lakok, kertes házunk van a város másik felében, de ma péntek van, és anya nem tud hazavinni. (Mondanom sem kell busz MA nem jön.)

Úgyhogy Kris felvetette, hogy a hétvégéket töltsem itt a bátyámmal, vasárnap pedig eljön értünk vagy ő, vagy anya.

Hogy a bátyám miért? Nos, ahogy nekem kézi edzés, neki gitárórája van péntek délután. Pár utcával arrébb lakik anya ismerőse, aki a zenesuliban tanít, és Brett hozzá jár.

A lépcsőház előtt megálltam. Sóhajtva dobtam le a táskám a lábam elé, és kotorni kezdtem benne. Francba hogy mindig a legaljára sikerül bedobnom a kulcsot...

-          Mi a hézag hugicica?

Emlegetett szamár...

-          Szia Brett – fordultam hátra. Sajnos nem csak bátyám állt ott. Mellette terpesztett legnagyobb (és nem mellékesen legidegesítőbb) haverja, Tyler. – Hello, Tyler.

-          Sue.

-          Te Brett... Nincs véletlenül kézközelben a kulcsod?

-          Mert?

-          Mert ha nincs, akkor ma kint alszunk.

-          Félre- sóhajtott bátyám, és kinyitotta a lépcsőházajtót a nadrágja ezer zsebe közül az egyikből elővarázsolt kulcscsomóval. Komolyan nem értem, hogy képes ezt a nadrágot hordani! Nem elég hogy még ott is van zsebe, ahol nem kéne, de hogy még anti-gravitációs is... Teljes képtelenség hogy nem esik le róla, amennyi cucc van benne.

A kinti meleg után jól esett a hűvös lépcsőházban álldogálni.

Jól esett volna, legalábbis.

Türelmetlenül toporogtam, miközben ujjamat ráragasztottam a lift hívógombjára.

-          Mi az? Parázs van a talpad alatt?

-          Kuss Brett. Pisilnem kell.

Tyler felnevetett.

Oh Szűz Mária Szent József!

Tudjátok, Tyler az idegesítő mellett egész jóképű is...

Ahh, kinek akarok hazudni, a legjobb pasi akit életemben láttam (pedig láttam már párat)! De Tyler már az imádnivalóan édes fogalmát is kimeríti. A humora is egész jó (én már csak tudom, folyton rajtam gyakorolja a hülye vicceit), és persze izmos, és sötétbarna haja van, és zöld szeme, és...

Szóval jött a lift.

Tyler mögém állt, és a vállam felett átnyúlva kinyitotta a liftajtót.

-          Parancsolj.

Anyu... Remegnek a lábaim (nem, nem azért mert pisilnem kell, bár talán attól is), de belépek a liftbe. Utánam Brett, végül Tyler, aki megnyomta a 15-ös gombot. Egyetlen tesóm fülébe nyomja mp3-ja fülhallgatóját, ezzel jelezve, hogy elvonult a saját világába, és még 14 emeletig nem is jön vissza.

Említettem már hogy meleg van? És mintha kicsit szűk lenne ez a lift hármunknak...

Oké, nem tehetek róla! Akármilyen egy kis köcsög is Tyler, attól még jó pasi. Én meg csaj vagyok, könyörgöm, persze hogy ráindultam! Ha felértünk, fel kell hívnom Fuckyt.

Fucky a legjobb barátnőm. Tisztességes nevén Heather Stone, főállású férfifaló. Döglenek utána a pasik, és hazudnék, ha azt mondanám, ezt nem használja ki. Könyörtelen kritikus, gúnyolódik, piszkál, ha kell, de alapban jó fej, és én pont azért szeretem, mert nem mindig kedves. Ezért ragadt rá a Fucky név... Állítása szerint ő olyan „baszódj meg” típus.

Seggbe rúg, ha arra van szükséged. Mint nekem most.

Melegem van...

Francba, ha nálam lenne az mp3-am, könnyebb lenne... Átadnám magam a Disturbednek, és szebb lenne a világ.

Nem mondtam még? Ezen a héten rocker vagyok. Brett nagy örömére, ezen a hétvégén mellőzni fogom Hannah Montanát.

7...

8...

Természetellenesen lassan halad ez a lift. Nem bírom. Tyler már három emelete bámul. Nem merek visszanézni, rohadt piros lehet az arcom...

10...

11...

Már csak négy emelet...

És pisilnem is nagyon kell! Toporgok ezerrel de már nem sokáig bírom.

Óvatosan felsandítok Tylerre. Basszus, ez vigyorog! Ennyire vicces hogy mindjárt bepisilek?!

14...

15!

Van Isten!

Kitépem a kulcsot a méltatlankodó Brett kezéből, és a lakásajtóhoz rohanok. Kulcs be, kulcs elfordít, kilincs lenyom, és tádám!

Gyorsan lehajítom a táskám az ajtó mellé, és egyenesen berobogok a WC-be.

Nem részletezem, jó volt.

oOoEKNoOo

Kris lakása irtó király. Ha minden lakás ekkora itt, akkor ez lehet San Francisco legnagyobb lépcsőháza!

Az előszobából nyílik egy kicsit süllyesztett nappali, abból egy konyha, a kettőt egy pult választja el. A nappaliból nyílik egy fürdő, és külön egy WC, a másik oldalról pedig a mi szobáink. Azokkal párhuzamosan, kívül, van egy erkély, ahova mindkettőnk szobájából nyílik egy-egy ajtó, így átjárhatunk egymáshoz anélkül, hogy ki kéne menni a nappaliba (ez akkor hasznos ha Kris kint alszik).

Amúgy a berendezés egyszerű, de szép, a nappaliban és a konyhában a bézs, a világosbarna, és a vajszín dominál, az én szobámban a kék, Brettnél a zöld, a fürdőben és a WC-ben pedig a fehér van túlsúlyban.

Szóval Kris afféle luxuslépcsőházban lakik. Bármily hihetetlen, ez nem szálloda. De azért gondolom, rájöttetek, miért imádom az ittlétet.

Megsúgom, ez a gazdag-negyed... De mit várunk egy menő reklámszakembertől, lakjon metró-aluljáróban?

Miután bátyóm és Ty elvonultak Brett szobájába számítógépezni, én is levetem magam az ágyamra, és előkotrom a mobilomat a zsebemből. Felhívom Fuckyt.

Kicsöng.

-           Igen?

-          Hali idegen!

-           Sue! Mi újság veled csaj?

-          Semmi különös. Itthon vagyok, Krisnél. Brett és Ty elvonultak terroristákat ölni, én pedig hulla vagyok az edzéstől.

-          Tyler?! - El kellett tartanom a telefont a fülemtől. Rémisztő frekvenciákat képes megütni ez a lány. -  Mármint Tyler „Cukorfalat” Jackson? Nincs szükséged valamire? Ne menjek át esetleg??

-          Kösz Heath, nem szükséges – vigyorogtam. – És veled, mi újság? Ma ki akadt fenn a pókhálódban?

-         Egy srác a liftben a plázában. Smároltunk, de fájó, elváltak útjaink.

-          Azt elhiszem... Nekem is meggyűlt ma a bajom a lifttel. Túl szűk volt hármunknak...

-          Cica, mikor vallod be hogy belezúgtál Tyba?

-          Hé, én nem zúgtam bele! – tiltakoztam hevesen. – Én... csak... Oké, jó pasi, meg minden, de nekem túl...

-         Túl...?

-          Túl jó. Heather, ez olyan... – Abba kellett hagynom, mert kopogtak, majd Brett dugta be a fejét.

-          Hugicica, leugrom a boltba. Gyatra a választék a hűtőben. Összedobsz majd valamit?

-          Persze – bólintottam. – Mire fáj a fogatok?

-          Szalonnás rántotta?

-          Akkor szaladj tyúkanyóhoz, és hozz tojást. Szalonna van, maradt múlt hétről.

-          Akkor én leszaladok, Tyler odaát van, ne gyújtsátok fel a lakást, vagy egymást.

Brett kacsintott, majd becsukta az ajtót, én pedig újra a fülemhez emeletem a mobilt.

-          Nah?

-          Brett lement a boltba, én meg... ATYAÚRISTEN! – Hirtelen leesett, mit is mondott Brett. – Egyedül... maradtam...

-          Tylerrel! – Szinte hallottam, ahogy kattognak a kerekek a fejében. – És akkor ti most... 

-          Nem, Fucky, MI most semmi. Ellenben ÉN most leteszlek. Szia!

Kinyomtam a mobilt, és az ágy végébe hajítottam. Elnyúltam a párnámon, és közben hallgattam a kocsikat az utcán.

Én itt. Tyler ott. Lehetőség... Lehetőség... Mire is?

Oké, minden tévhittel ellentétben, nem vagyok belezúgva Tylerbe! Csak egy icipicit...

Inkább elmegyek zuhanyozni.