-         Shi… Shina…- a fiú elhalkuló hangja alig volt hallható a reptéri zajok mellett, ám a rózsaszín folt mégis felfigyelt rá.

„Ez a hang… ismerős…” A folt menet közben a hang irányát kereste, szemével a tömeget fürkészte. Majd mint aki falba ütközött, dermedten állt meg.

-         Joke…- szája tátva maradt, majd óráknak tűnő másodpercek után végre elindult a fiú felé.

-         Shina…- annak megint gombócnyi méretűre szűkült a gyomra, és hirtelen (ő sem tudta miért) magához ölelte rég nem látott szerelmét.

-         Ó Shina…- Joke a lány hajába fúrta arcát.- Annyira hiányoztál!

-         Te is nekem Joke!- amaz átkulcsolta kezeivel a fiú nyakát, és szorosan magához ölelte. Sokáig álltak így, egymást ölelve, semmivel sem törődve.

Majd a fiú, mint aki parázshoz nyúlt, kiugrott a számára oly sokat jelentő karok oltalmából.

-         Nem lehet…- szomorú tekintettel nézett a lányra.

-         De… Miért?

-         Tudod… Rengeteg dolog történt mióta elmentél… Nanamival járok, és…

Shina tekintete elkomorult.

-         Értem.- szólt csendesen.

Joke szerette volna elmondani, mennyire szereti, hogy az elmúlt 3 évben nem telt el úgy egyetlen perc sem, hogy ne gondolt volna rá… De nem tehette.

Percekig álltak némán, egymás tekintetét fürkészve, a reptéri tömeg kellős közepén… Míg végül Joke vetett véget a kínos csendnek.

-         Azt hiszem, mehetnénk. A lányok már nagyon várnak. És azt hiszem, megérkezésed alkalmából a jó öreg Kazuma is beugrik köszönni. Szó szerint beugrik! Ugyanis a kerítésen át közlekedik a házba…- tette hozzá a fiú, és sikerült egy aprócska mosolyt kicsalnia Shinából.

Elindultak a kocsi felé, Joke bepakolta a lány bőröndjeit a csomagtartóba, míg az beült a kocsiba. Mikor elindultak, Joke szeretett volna beszélgetni a lánnyal… De sajnos semmi értelmes nem jutott eszébe, amit felhozhatna témának. Úgyhogy inkább csendben vezette a tűzpiros Toyotát.

-         Csinos ez a kocsi.- szólalt meg a lány félút tájékán.

-         Mikor vetted?

-         Nemrég vettem. 3 hónapja volt a szülinapom, és gondoltam –ha már a többieknek nem jutott eszébe- megajándékozom magam ezzel a kocsival.- mosolygott.

-         Jól tetted. Illik hozzád. – Shina álmodozva kinézett az ablakon. Már nem voltak messze a Tenshi-háztól. Gyönyörű, zöld rétek mellett haladtak el, közvetlenül az autópálya mellet ugyanis rengeteg mező, erdő volt. A lánynak eszébe jutottak emlékei, amiket már 3 éve őriz. Az erdőben töltött romantikus esték Joke-kal… A sátorozások… Amikor Ryo medvének öltözve a frászt hozta rá… Elmosolyodott. Mennyi emlék köti őt ehhez az országhoz… Ezekhez az emberekhez…

-         Öööö… Shina!

-         Igen?- nézett fel a lány. -Bocsi, nem figyeltem. Elkalandoztak a gondolataim.

-         Azt látom.- szólt mosolyogva a fiú. – Akkor már nem is akarsz kiszállni?

Shina ekkor ocsúdott fel. A kocsi Sayokoék háza előtt állt. Amíg ő álmodozott, megérkeztek. Izgatottan szállt ki a kocsiból. Ez a ház… Milyen rég nem járt itt…

-         Menj csak!- Joke, kezében a lány bőröndjeivel befelé tuszkolta Shinát.

-         Nahát!- a lány álmélkodva sétált végig a virágszirmokkal kirakott úton, felsétált a lépcsőn, és óvatosan kinyitotta az ajtót. Miután besétált a nappaliba, nyomában Joke-kal, szájtátva nézte a gyönyörű díszítést, a finom ételeket.

-         Ez… Nekem?

A fiú mosolyogva bólintott, és letette a táskákat az ajtó mellé. Ezután a lépcsőhöz sétált. A lány érdeklődve figyelte, mit csinál. Kicsit meg volt lepődve, hogy senki sincs itt.

-         Joke! Hol vannak a…

-         MEGLEPETÉS!- Shina érezte, amint lassan kicsúszik a lába alól a talaj, majd néhány pillanat múlva a földön találta magát, és a rajta fekvő 3 lánnyal nézett farkasszemet.

-         Örülünk hogy itt vagy!- a 3 lány kórusban mondta ki a szavakat.

-         Hé, azért ennyire nem kéne lerohanni.- nevetett Joke, aki idő közben leült az egyik fotelba.

Miután a lányok lemásztak Shináról, Ryo és Reika felsegítették a lányt. Az egyből barátnői nyakába vetette magát.

-         Lányok! Annyira hiányoztatok!- a hatalmas ölelés után Shina Reikát és öccsét vette célba.

-         És ti is!- mondta már szinte sírva. Boldog volt, hogy végre újra láthatja barátait.

-         Oké, de azért ne fojts meg!- Ryo nevetve ölelte meg a lányt. Ő is nagyon kedvelte Shinát. Régen szerelmes volt belé, de ezt az ügyet lezárták Jokekal és vele, mielőtt a lány elutazott volna. Miután lefejtette magáról a lány kezeit, nővérére nézett.

Reikának azonban valami máson járt az esze. Lopva Joke felé pillantott. A fiú elmélyülten ült a kanapén, egy pohár narancslevet iszogatva. Szemlátomást gondterhelt volt, ám amikor észrevette a nő gyanakvó arcát, felvette szokásos vigyorgó tekintetét, és felállt.

-         Na, buli nem lesz, csak fojtogatások?- nevetve Shinára nézett, aki úgy szorongatta Sayokot, hogy már majdnem vörös volt a lány feje.

-         Hozok zenét!- Nanami felszaladt a lépcsőn. Pár perc múlva egy rakás Ayumi Hamasaki és BoA CD-vel tért vissza.

-         Oooo! Ezek a kedvenc számaim!- Shina mosolyogva kiperdült a nappali közepére. Nemsokára mellette termett Nanami és Mayu, és együtt táncoltak az Evolution című számra. Joke és Ryo leültek Reika mellé, és beszélgetni kezdtek.

-         Joke! Olyan feszült vagy! Pedig mindenki boldog Shina érkezése miatt!

-         Ez az!- Ryo nagyot kortyolt a kólájából.- Valld be! Még mindig szereted.

Joke félrenyelte a narancslevét.

-         Ez…khkh… Nem is igaz!

Reika hátba veregette a fiút.

-         Akkor miért lepődtél így meg?- összevigyorgott öccsével.

-         Szereted!- vágták rá egyszerre.

Joke letette poharát, és felállt.

-         Lehet. Sőt, biztos. Nem tehetek róla, hogy nem tudtam elfelejteni. De nem tehetem meg Nanamival… És most bocsássatok meg.- a fiú kezébe vett egy szendvicset, és kisétált a kertbe. Nem is sejtették, hogy valaki az egész beszélgetésüket hallotta…

„Nem tehetek róla! Hiszen még mindig gyönyörű… Mint régen. És kedves… „ Joke legyűrte utolsó falat szendvicsét. „Mit tegyek, mit tegyek?”

-         Nem lehetek ennyire szemét Nanamival…

-         Miért, kéne? – Joke egy ismerős vörös fürtöt látott a szeme előtt elszállni, majd melléhuppanó barátjára nézett.

-         Kazuma, mond, te nem ismered az ajtót?

-         Talált süllyedt, haver. Még szerencse, hogy otthon mindig nyitva az ablak.

-         Wáááá!- egy ordítás, majd egy hatalmas puffanást hallottak a hátuk mögül. Joke meglepetten, Kazuma viszont sokat sejtő vigyorral az arcán fordult hátra. Joke kiöcsije, Ashton fejjel lefelé, elég érdekes pózban feküdt a kerítés mellett.

-         Mit csinálsz te ész?- a fiú felállt, és Ash elé lépett. Fél kézzel felállította, és leültette a kissrácot a hintaágyra.

-         Kazuma megtanított hogy ugorjak át a kerítésen. – megrázta a fejét, hogy kiszedje füléből a fűcsomókat- de azt hiszem, a landolás még nem tökéletes.

Az említett „tanár” hangosan felnevetett, mire Joke egy hatalmas tarkón vágással jutalmazta a tananyagot.

-         Áú!- kiáltott fel amaz, és nevetve felpattant. Elfutott Joketól kb. 5 m-re, és elkiáltotta magát:

-         MARCO!

-         POLO!- Joke utána futott.

Ashton unottan hátradőlt, és himbálni kezdte lábait.

-         Már megint kezdik…

A két srác ugyanis belekezdett kedvenc unaloműző játékába. Egymást kergették, a „MARCO” és „POLO” szavak üvöltözése közben. Kívülálló emberek akár azt is hihették volna, hogy tiszta elmebetegek, barátaikkal ellentétben- ugyanis ők TUDTÁK, hogy mindketten elmebetegek. :)

-         Hé Joke! Gyere be, a többiek… KAZU!!- Shina kirohant az ajtón, és Kazuma nyakába ugrott, majd mindketten eldőltek. Mikor felálltak, Shina átölelte barátját.

-         Te is hiányoztál!- mondta a fiúnak. Ekkor észrevette a hintaágyon üldögélő Ashtont.

-         ASH!- odafutott, és megölelte a kissrácot.

-         Shina! De jó, hogy visszajöttél!!

-         Én is örülök. De menjünk be! Mayu valami fontosat akar megosztani velem. De ti is kelletek. Gyere Kazu!- Shina a fiúk társaságában besétált a nappaliba, ahol meglepetés fogadta a lányt. A kanapén egy fiú ült. A fiú felállt, és megfordult- arcán ugyanolyan döbbenet ült, mint Shináén.

-         Shina?!

-         Shinji?!

-         Hogy kerülsz te ide?!

Barátaik értetlenül kapkodták fejeiket a két fél között.