-         SAYOKO, AYUMI, NANAMI, KELJETEK FEL!!!- Mayu izgatottan rontott be a szobaajtón. Hiába, Shina érkezése napjának reggel volt.

-         Mivan?- kérdezte félálomban Sayoko.

-         Ma jön Shina, te ész!!- Mayu kirángatta Nanamit az ágyból, és letuszkolta a lányokat a lépcsőn.

-         Ayumi, szedd elő a díszítést, Nanami, te menj kajáért, Sayoko, mi takarítunk!
Hé… Keljetek fel!- Mayu mérgesen nézett testvéreire, akik bedőltek a fotelba/kanapéra (ami épp a közelben volt:) ).

-         Nyugodj már le Mayu!- Sayoko az órájára nézett.- Fél 7 van, és Shina gépe 2-kor száll le. 20 perc mire ideér a reptérről, ha nem több, a forgalom miatt. Rengeteg időnk van még!- a lány elhelyezkedett a fotelban, és idegesen nézett húgára.- Álmosak vagyunk!

-         Hello!- köszöntek be az ajtón. Megjött Ryo és Joke, Reika persze dolgozott.

-         Hello!- köszönt vidáman Mayu.- Na, akkor én most főzök egy kávét a csajoknak, ti addig menjetek le a pincébe, és hozzátok fel a díszeket! Ryo, te felfújhatnád a lufikat!- Mayu kiszaladt a konyhába, a fiúk pedig lementek a díszekért.

Fél óra múlva, mikor a lányok megitták a kávét, és mindenki használható állapotba került, elkezdődött a készülődés.

-         Gyere Nanami, elviszlek vásárolni, Mayu ideges lesz, ha nem lesz időben kaja.- mosolygott Joke, és együtt elindultak. Ayumi Ryoval felaggatta az „Üdvözlünk!” és a „Hiányoztál!” feliratú zászlókat a falra, és a többi díszt is a helyére tették. Sayoko felmosott a nappaliban, Mayu pedig előszedte a tányérokat. Nemsokára visszajöttek Nanamiék, és Mayu nekiállhatott főzni. 1 órával később végeztek a díszítéssel, és mindenki kiment segíteni a lánynak. A fiúk kimentek a kertbe, és a kaputól a házig vezető utat, Sayoko utasítása szerint végigszórták virágszirmokkal. Nemsokára Mayu kész volt a főzéssel, az egyéb rágcsálnivalókat, italokat pedig kipakoltak a nappaliban ideiglenesen elhelyezett asztalokra.

Nanami és Sayoko felmentek a vendégszobába, amit átalakítottak Shina szobájának. Ide is felakasztottak egy „Örülünk, hogy itt vagy!” feliratú zászlócskát. Még tegnap kifestették rózsaszínre a falakat, és elhelyeztek a szobában pár rózsaszín asztalkát és szekrényt. Egyszóval berendezték a lány ízlése szerint. Ezután mindketten lementek a nappaliba, és a többiekkel együtt kivonultak az udvarra. Végigvonultak a virágszirmokkal díszített úton, és elégedetten konstantálták, hogy a szél egy szirmot sem mozdított el a helyéről. Miután beléptek a házba, vidáman néztek körbe a nappaliban, és önelégülten bólogattak munkájuk láttán.:) A helyiség minden falán lógott egy zászló. Balra a „Hiányoztál nekünk!” felirat díszelgett, jobbra pedig az „Örülünk hogy itt vagy!” zászló lógott. Mindenre rózsaszín lufit aggattak, és az itt elhelyezett asztalokon mindenféle finomság illatozott. Soroljam? Neeem… Túl éhesek lesztek…:)

-         Gyerekek, olyan izgatott vagyok!!- Ayumi fel-le mászkált a nappaliban. Már csak 2 óra volt hátra Shina érkezéséig (pontosabban a gépe leszállásáig). A többiek a kanapén ültek. Joke és Sayoko a földön ültek, és egy hatalmas rózsaszín papírharmonika hajtogatásán dolgoztak. Ez igen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen az elmúlt fél órában már negyedszer kezdték újra. J

-         Kész!- kiáltott fel a lány, és összecsapták tenyerüket Jokekal.

-         Akkor jöhet a kövi!- kacsintott rájuk Mayu, és odadobott nekik egy újabb rózsaszín papírköteget. Egy lemondó sóhaj volt a válasz mindkét fél részéről, de végül Sayokoék újra nekifogtak. Ez aránylag hamarabb meglett. Ezeket is felakasztották a falra, és visszaültek.

-         Ayumi, kérlek, teljesen elszédülök!- Ryo felállt, és a helyére parancsolta a lányt, ő maga pedig leült a fotel mellett álló székre.

Csöngettek. Nanami felállt.

-         Kinyitom!- kiszaladt az ajtóhoz.- Ááá, szia Reika! Gyere, már minden kész!

-         Sziasztok!- a nő belépett, és egy pillanatra elállt a szava.

-         Öööö… Nem túl rózsaszín itt minden?

-         De!- vágta rá Ryo és Joke egyszerre.

-         Bocsika fiúk, - Nanami visszaült a helyére- itt minden Shina ízlése szerint van elrendezve, nem a tiétek szerint.

Ryo sóhajtott.

-         Mikor is jön Shina?- kérdezte Reika, és letette táskáját a kabáttartó alatti polcra.

Mayu az órájára nézett.

-         Egészen pontosan… 1 óra és 14 perc múlva!- mondta végül, és izgatottan felállt.

-         Kér valaki teát? Valamit csinálnom kell, hogy teljen az idő.

Joke mosolyogva ránézett.

-         Pl teát?- Ryo felnevetett.

-         Jobb mint a semmi! Ti például csak ültök, mintha nem is várnátok Shina érkezését! Egy csepp izgalom sem látszik rajtatok!- Mayu megvetően nézett rájuk, majd kiment a konyhába.

Joke felsóhajtott.

-         Muszáj?

Bólogatás.

A fiú kisétált a konyhába, megeresztett egy bocsit, és elmondta a lánynak, mennyire várja Shina érkezését, örül hogy újra látja satöbbi-satöbbi. Senki nem sejtette, hogy nem csak a kényszer mondatja ezt vele…

Jokenak a levél érkezése óta folyton összeszorult a gyomra, akárhányszor meghallotta a Shina nevet. Még mindig nem felejtette el, és nem volt benne biztos, hogy kibírja a lány mellet úgy, hogy nem csókolhatja meg, nem ölelheti meg amikor csak akarja, ahányszor csak akarja. Csak akkor, ha szakít Nanamival… De azt nem teheti a lánnyal! Összetörik a szíve…

A fiú gondterhelten visszasétált a nappaliba, és teát szürcsölgetve nézte az órát.

Már csak 1 óra… Már csak háromnegyed óra… A többiek izgatottan találgatták mellette, vajon hogy néz ki most Shina, levágatta-e a haját, még mindig a rózsaszín-e a kedvenc színe... Eközben Joke gyomra már öklömnyi méretűre zsugorodott, ahogy nézte a faliórát… Már csak fél óra. Ayumi felállt.

-         Joke! Ideje elindulni a reptérre, Shináért.

-         Nekem?!- Joke idegesen nézett barátjaira.- Miért én menjek?

-         Mert csak te vezethetsz!- Ryo némi gúnnyal, és némi kárörömmel a hangjában mondta ki.

-         Jólvan. Megyek.- Joke megesküdött volna, hogy a hasában már nyoma sincs a gyomrának. Gombóccal a torkában ült be kocsijába, és kihajtott az utcából. A reptér felé vette az irányt, majd 20 perc múlva megérkezett. Ezalatt az idő alatt megtárgyalta magában, miként fogadja a lányt: semmi jelét nem adja annak, hogy szereti, amíg le nem tisztázta az ügyet Nanamival… és persze Shinával is.

Izgatottan, és kicsit idegesen nézett a kezén lévő ezüst órára… 2 perc. Joke most legszívesebben kirohant volna a világból, de nem tehette. Leblokkolva nézte, ahogy az óra nagymutatója eléri a 12-est, és ezzel egyidőben hallotta a hangot. „A 2:00-ás Svájci repülőgép leszállt a 13-as kapunál!”

Joke elindult a 13-as kapu felé, majd megállt a széksor végén.

Tehetetlenül nézte, ahogy a távolból, egy ismerős rózsaszín folt egyenesen felé veszi az irányt. Hiszen tudjuk: annak a testnek nagyobb a tehetetlensége, amelyiknek nehezebb megváltoztatni a mozgásállapotát… :)

És a fiú most a világ minden kincséért sem mozdult volna meg… Talán csak akkor, ha elfuthatott volna.