-         HAHÓÓÓ!!!! ÉBRESZTŐ LÁNYOK!!!- Ryo mint egy őrült, végigrohant a házon, az „ÉBRESZTŐ CSAJOK!” szöveget kántálva, holott még 6 óra sem volt.

-         Ryo… én… megölöm…- suttogta álmosan Nanami, és kikászálódott az ágyából, hogy valahogy leüsse a kissrácot. Halkan lesétált a nappaliba, ahol Ryo éppen levágódott a Play Station elé, amit Joke a fiú lenyugtatása céljából hozott ide. Nanami megpróbált mögé lopakodni, hogy befogja a száját, amikor…

-         BASSZUS!!- egy ordítás az emeletről. A jelek szerint Sayoko még eléggé álmos, ezért „finoman” belerúgott az éjjeliszekrényébe. Ayumi és Mayu egymásba kapaszkodva, csukott szemmel sétáltak le a lépcsőn, mögöttük a bosszús Sayoko. Nanami kiment a konyhába, és 4 nagy adag kávéval tért vissza. Leültek, megitták, majd Sayoko felvetett egy ötletet.

-         Mi lenne, ha suli után hazajönnénk, és Joke egyből átvinne a rendőrségre? Többet tudnánk foglalkozni az üggyel, ha hamarabb ott vagyunk.

-         Rendben! Akkor majd megbeszélem Jokekal.- szólt Nanami.

Csöngettek.

-         Ki a fene lehet az ilyen korán?- kérdezte Sayoko, miközben az ajtóhoz sétált.

-         Talán Joke…- találgatott Ayumi, miközben nagyot kortyolt a kávéjából. Amikor azonban meglátta ki áll az ajtóban, félrenyelte kávéját.

-         Sziasztok!- nézett be vidám arccal Shinji.

-         Hát te? Ja, miért nem jössz be?- kérdezte Sayoko, és betuszkolta a fiút az ajtón. Az letette kabátját, majd leült a kanapéra.

-         Gondoltam, mivel ma úgyis csak az enyém vagy- kacsintott a lányra- eljövök ide, és mehetnénk együtt a suliba! Kint áll a kocsim.

Mayu kinézett az ablakon. A ház előtt valóban ott parkolt egy fekete Honda, ami mellé most beállt egy piros Toyota. A jelek szerint megjött Joke is.

-         Csajok, itt van Joke!- szólt Mayu, és kisétált az előszobába kinyitni az ajtót.

-         Hello!- köszönt Joke, majd megtorpant, mikor meglátta a kanapén ülő Shinjit, aki barátságosan mosolygott rá. Honnan ismerős ez a pacák? A suliból? Áh nem… De olyan ismerős az arca…- Joke gyanúsan méregette a fiút, ami nem kerülte el Sayoko figyelmét.

-         Baj van Joke?- kérdezte. A fiú megrázta a fejét.

-         Nem, semmi.- ez ugyan elég átlátszó volt, de a továbbiakban némileg kedvesebben viselkedett Shinjivel.

A lány  felállt, és a lépcső felé indult.

-         Felmegyek, átöltözök, és indulhatunk Shinji!- mondta, és elindult fel. A többi lány is felállt, mondván, ők is átöltöznek. 10 perc múlva lejöttek, és elindultak a suliba- Shinji elvitte Sayokot, a többiek Jokekal mentek. Ryo megint bevágta a durcát, mert Joke most sem engedte vezetni. Mikor beértek, elköszöntek egymástól- Sayokoék matekra, Mayu és Nanami bioszra, Jokeék pedig föcire siettek el.

Matek után Sayoko a szünetben körbevitte Shinjit az alagsori termekben, aztán az első, második, végül a harmadik emeleten is. Aztán elindultak a következő órára.

Amikor már az összes órának vége lett, Sayoko kivitte Shinjit az udvarra. Leültek egy padra.

-         Nos, azt hiszem mindent láttál, mindent tudsz hogy hol van- szólt a lány- úgyhogy most már nélkülem is tudsz tájékozódni.

Shinji elgondolkozott.

-         Délután eljössz velem sétálni? Beülhetünk valahová, ha gondolod.

Sayoko meglepődöt. Hogy jön ez a sulihoz?

-         Öööö… Ma délután?- a fiú bólintott.- Az nem fog menni. Ma… Ma összejövünk a srácokkal.

-         Mehetek én is?

-         Ööö nem mert… mert ez olyan bizalmas cucc, tudod…- Sayoko próbálta menteni a menthetőt. Shinji felállt.

-         Rendben, ha nem, nem. Akkor szia!- azzal egy puszit adott a lány arcára, majd zsebre tett kezekkel elindult a kocsija felé.

Sayoko csak állt, mozdulatlanul, egyre vörösödő fejjel. Barátnői odarohantak hozzá.

-         Ez mi volt?- kérdezte izgatottan Mayu, és a távozó Shinji után mutatott.

-         Ööö… oo… aaaáá…- Sayoko köpni-nyelni nem tudott, csak az arcát markolászta. Ennyire tetszene? Áhh… Biztos ez is csak egy múló szenvedély… Vagy nem?- gondolkodott a lány magában, majd Joke felé fordult.

-         Akkor, indulunk Reikához?- a fiú bólintott, és beterelte a fiatalságot a kocsiba. Mikor a sereghajtó Nanami is beszállt, és túlvoltak Ryo szokásos „Hadd vezessek én!” hisztijén, a Csapat elindult a rendőrségre.

-         Sziasztok!- köszönt Reika.

-         Itt vannak az akták, és a cím. Ha akarjátok, olvassátok át az adatokat, és indulhatunk.

Sayoko elvette az aktát, Ryo pedig a címet tartalmazó kis fecnit. A lány alaposan áttanulmányozta a jelentést, majd átnyújtotta Mayunak, aki továbbadta Ayuminak. Mikor Nanami is végzett az olvasással, elindultak a helyszínre. Reika ment elöl, mögötte pedig Jokeék a fiú kocsijával. Nem is vették észre a mögöttük kicsit lemaradva közlekedő fekete kocsit…

-         Ez lenne az?- Ryo álmélkodva nézte a hatalmas házat. Nagyon előkelőnek tűnt, az ember nem is feltételezné, hogy itt haláleset történt. A környező házak is meglehetősen nyugodtnak tűntek, semmi nem utalt arra, hogy itt 2 napja meghalt egy férfi.

-         Áh, maguk jöttek a rendőrségről? Kérem, fáradjanak be!- egy kedves, idős asszony bicegett le a lépcsőn, kinyitotta a kaput, és bekísérte őket a házba.

-         Maga Raizo asszony, igaz? Örvendek, a nevem Reika Zukuro, főhadnagy. Ők pedig- Mayuékra mutatott- a Csapat. A rendőrség különosztaga.- Nanami elmosolyodott a szó hallatán. Igaz, Reika mégse mondhatja, hogy egy illegális titkos bűnüldöző csapat jött nyomozni Raizo úr ügyében… Kicsit furán hangzott volna.

-         Kérem asszonyom, megmutatná hol történt az eset?- Joke udvariasan a hölgy elé állt.

-         Persze, jöjjenek… Erre, erre…- az asszony szemei megteltek könnyel, miközben a fürdőszoba felé vezette a gyerekeket.

Sayoko és Nanami a zuhanyzót vették célba, Mayu az ablakot kezdte el nézni, Ayumi pedig gondolkodva nézegette az egész helységet. Joke és Ryo kimentek az udvarra, és kívülről szemlélték az ablak környékét.

-         Kérem, elmondaná pontosan hogy történt minden?- Reika körbesétált a fürdőszobában.

-         A férjem épp a munkából jött haza, tudják egy irodaházban volt portás. Mivel nagyon fáradt volt, elment zuhanyozni, hogy aztán lefekszik aludni. Olyan 7 óra körül jött be zuhanyozni. Már fél óra eltelt, és még mindig nem jött ki. Bejöttem megnézni mit csinál- itt elcsuklott a hangja, Ayumi bátorítóan átkarolta a vállát- és akkor láttam, hogy itt fekszik.

-         Megmutatná milyen testhelyzetben volt?- kérdezte Mayu.

-         A lábai a zuhanyfülkében, a felsőteste itt a padlón.- Raizo asszony sírni kezdett. Reika kikísérte a nappaliba, mondván innentől boldogulnak.

-         Mi lehetett az ok? Talán szívroham?- könyökölt az ablakra Ryo. Ayumi odasétált hozzá.

-         Nem valószínű. A jelentésben az állt, az orvosi vizsgálat semmilyen rendellenességet nem mutatott.

-         Ezt nézzétek!- kiáltott fel Nanami. A zuhanyfülkében egy kis égésnyom látszott.

-         Ez szép.- szólt Nanami.- Áramütés?

-         Minden jel szerint. De hogy lehet hogy a rendőrség nem vette észre?

-         Azok semmit nem vesznek észre, ami 3 centinél messzebb van!- szólt Ryo gúnyosan. Reika mérgesen felhorkant a sarokban.

-         De hogy lehet, hogy Raizo úr sem vette észre? Ezek a nyomok hajszárítóra utalnak. – Nanami a szekrényhez sétált, és kinyitotta.- Itt viszont nincs hajszárító, tehát valószínű, hogy valaki odatette a víz alá, majd elvitte.

-         Raizo asszony szerint rajta és a férjén kívül nem volt más a házban.- szólalt meg Reika.

-         Na és ez?- kérdezte Joke, és az ablakpárkányra mutatott.

-         Horzsolások a falon! Valaki ezek szerint bemászott az ablakon, becsempészett egy hajszárítót a víz alá, Raizo urat áramütés érte. Ez magyarázat a testhelyzetre.

-         Akkor viszont mégis csak gyilkossággal állunk szemben. De vajon ki, és miért?- Sayoko felállt, és az ablakhoz sétált. Kinézett, és megtapogatta a horzsolást. Mikor behúzta a fejét, megpillantott egy ismerős kocsit… De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is felejtette, miután a zuhanyfülkéhez lépett.

-         A horzsolás érdes felületű,- mondta Reikának - tehát valószínűleg recés talpú cipőt viselt a gyilkos.

-         Bakancs?- kérdezte Joke. Sayoko bólintott.

-         Úgy néz ki . Ezért nagy valószínűséggel férfit keresünk. Nők nem mászkálnak bakancsban, főleg nem nyáron.

-         Tehát férfi gyilkosunk van… - Reika csendesen jegyzetelt.- Ryo, láttok lábnyomokat?

A fiú elindult az ablak mellett. Figyelmesen nézte a földet, majd megtorpant.

      - Igen!- szólt.- Méghozzá elég sokat. Úgy tűnik, kicsit gyenge gyilkossal állunk szemben. Rengeteg lábnyomot hagyott. És ezek…- körbenézett- arra vezetnek!

Egy hatalmas házra mutatott.

-         Abban az irodaházban dolgozott Raizo úr! Lehet hogy az egyik főnökének nem tetszett a munkája?- Reika elgondolkozva jegyzetelt tovább.

-         Lehet. De szerintem ezt már csak holnap intézzük, mikor már Shina is itt lesz. Több szem többet lát.- vonta meg a vállát Nanami. A Shina szó hallatán Jokenak összerándult a gyomra.

-         Rendben! Akkor menjünk. Ryo, mi hazamegyünk, Joke pedig elviszi a lányokat.

-         Oké. Még szerencse hogy holnap szombat. Shina azt mondta 2-kor száll le a gépe. Addigra mindent előkészítünk.- mondta kifelé ment Mayu. Elköszöntek Reikáéktól, majd Joke hazafuvarozta a lányokat. Nem vették észre, hogy a fekete kocsi végig követte őket a Raizo házig, és vissza. Amikor azonban Joke kirakta a lányokat, a kocsi egyszerűen felszívódott.